1950.02.02 blogja

Életmód
1950.02.02•  2020. január 23. 23:49

Születésnapomra

Születésnapomra

 

 

 

 

Hetven éves lettem, hát ezt is megértem.

Mint annyi minden mást az életem során.

 

Végig dolgoztam egész  eddigi életem.

Szórakozás, pihenés nem jutott nekem.

 

A földből még ki sem látszottam

már a gazdaságban vizet hordtam.

 

Később kapáltam, komlót is szedtem.

Munka volt az egész életem.

 

Ledolgoztam becsülettel negyven esztendőt.

Gyermekeket neveltem, egyet, meg kettőt.

 

Gondoztam a férjem éveken át.

Panasz nem hagyta el sohasem a szám.

 

Viseltem sorsomat, sok sok türelemmel,

ápoltam anyámat, mint szófogadó gyermek.

 

Na őt  ápolni, volt ám csak kihívás!

Betegsége miatt mindig csak kihasznált.

 

Most hetven évesen kezdek el élni.

Az élet szépségét, kezdem felfedezni.

 

Végre pihenhetek, verseket irhatok.

Ha kedvem úgy tartja szívből dalolhatok.

 

Megértem hát a hetven esztendőt.

Sokkal szebbet várok, mint volt azelőtt.

 

Erőt, egészséget, kérek hozzá csupán.

Boldogan élek, enyém lesz a világ.

 

 


1950.02.02•  2017. december 29. 20:47

Az én anyám

Az én anyám

oly sokat dolgozott

kendőbe kötve a hátán hordozott,

miközben a tűző napon kukoricát kapált.

fiatal asszonyként

az én anyám.

 

Az én anyám

pihenésképpen pulóvert kötött

munkájáért néha pénzt is kapott

legtöbbször zsírt, és szalonnát kért érte

hogy tudjon enni adni

az én anyám.

 

Az én apám

traktoron dolgozott.

télen fázott, nyáron izzadott

kora reggeltől késő estig szántott

nyáron gabonát aratott

így dolgozott az

én apám.

 

Az én apám

fáradtan ha megjött

ölébe vett s egy dalt dúdolgatott

én átöleltem csendben elaludtam

így vigyázott rám

az én apám.

 

Az én apám

már olyan régen elment.

a szívemben mindig itt van bent.

A temetőben, hideg sírhant alatt

alussza álmát

az én apám.

 

1950.02.02•  2016. november 19. 02:17

Szeretnélek újra megtalálni

 

 

Szeretnélek újra megtalálni 

 

Szeretnélek újra megtalálni.

Hinni azt, hogy vársz valahol rám.

Szeretném ha hiányoznák néked.

Elemészt és megöl ez a vágy.

 

Oly jó volna újra hozzád bújni.

Érezni, hogy szükséged van rám.

Ölelő karodban megpihenni

Úgy vágyom a csókjaid után.

 

Miért mentél el, mért hagytál el engem?

Nincs azóta nyugodt éjszakám.

Úgy fáj érted a szívem,

S az éjszakákat miattad sírom át.

 

Tudom, hogy van neked egy másik.

Ő nem szerethet úgy ahogyan én.

Minden percben rád gondolok, várlak.

Egyszer talán hozzám vissza térsz.

 

Te voltál az első szerelmem.

Nékem te voltál a fény.

Most sötétségben élek.

Kihunyt bennem örökre a fény.

 

Bárhol is vagy mindig  vissza várlak.

Nincs hely a szívemben másnak.

Te voltál az első, s az utolsó.

Hiába van már helyetted más.

 

Hiszem azt, hogy meg foglak találni.

Álmaimban mindig vissza jársz.

Eljössz hozzám, megbocsátok néked.

Vár téged a régi kicsi lány.

 

 

 

 

1950.02.02•  2016. szeptember 9. 00:04

Az élet írta szösszenet

Reggel mikor felébredtem,

a fürdőszobába siettem.

Na amit én ott láttam

senkinek se kívántam.

 

Már messziről éreztem

szagos minden körülöttem.

Térdig jártam a trutyiba

befolyt mind a mosdóba

 

Elkezdtem hát gondolkodni

kit kellene most felhívni,

Hogy megoldja a problémát

megszüntesse a dugulást.

 

Fehérvári úri ember,

markolójával megjelent.

Kikapta a sok sok földet

szabaddá tette a csövet.

 

Egy nagy probléma  - kipipálva,

az egész udvar jól feltúrva.

Szennyvíz csövek kiszedve,

ujjak lesznek helyette.

 

Működik már az új rendszer

estére már készen is lett.

Az udvar szépen rendbe téve

két szakember remekműve.

 

 

1950.02.02•  2014. december 15. 07:00

Ápolásom története versben elbeszélve

Ápolásom története versben elbeszélve

 

Arra ébredek a kislámpa világit felettem,

szemem önkéntelenül az órára pillant,

hajnali négy óra, még nem is virrad.

Ugrok ki az ágyból, mi lehet a baj

kérdezem, de ő csak némán mutogat.

Felültetem, vizet adok neki,

ő meg a ruháját kezdi letépni.

Zavaros szemekkel néz rám,

mint aki azt sem tudja, hogy hol jár.

Jajgat, fáj a lába - már csak a helye van -

a megmaradt csonkról a kötést cibálja.

Megfogom a kezét, csitítgatom csendben

simogatom - itt vagyok veled,

most már  minden rendben -

Aztán megnyugszik, csendesen elpihen

reggel nyolc óra mikor újra felkel.

Lemosdatom, tisztaruhát adok,

sebét átkötöm, nehezen forgatom.

Majd az injekciót, s az inzulint adom,

felemelem, kerekesszékbe rakom.

Kint a konyhában csendesen eszeget

majd ágyba fektetem, mert ülni még nem lehet.

Csendesen elpihen, alszik vagy délig

inzulin, ebéd, alvás estélig.

Közben többször is át kell öltöztetnem

ágyruha cseréhez fel kell emelnem.

Este tízig én nem aludhatok

az éjszakai inzulint tíz órakor adom.

Aztán csend lesz, én is elalszom

míg éjfél körül jajgatását hallom.

Felugrom, becézem, simogatom újra

csinálom addig, míg nem merül álomba.

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom