1950.02.02 blogja

Egyéb
1950.02.02•  2020. június 29. 00:12

Élni akarok

Nem sírok már többet, elfogytak a könnyek.

levetem a bánatot, mint a szakadt köpenyt.

Emelt fővel járom ezután az utam,

ne sajnáljon senki, megvédem én magam.

 

Mindenki elment aki eddig szeretett,

magamra maradtam, senki se keresett,

Átsírtam miatta sok sok éjszakát,

nem lesz többé sorsom a magány.

 

Élni akarok végre, vidáman nevetni

emberek közt járni, mindenkit szeretni.

Napfény és vidámság lesz ezután az életem

Ujjá születtem, élek még emberek.

1950.02.02•  2019. március 28. 03:10

Hosszú az éjszaka

 

 

 

 

Hosszú az éjszaka,

átölel a csend,

csillagok ragyognak

az égen oda fenn.

 

A hold kerek képe

benéz a szobába

tükörből a fénye

rávetül az ágyra.

 

Hosszú az éjszaka,

elkerül az álom.

Siratom megint

az eltűnt boldogságom.

 

Hol van, hova lett,

miért osont el tova?

Miért keresem ha

már nincsen nyoma.

 

Vissza jön-e hozzám?

Rám talál - e újra.

Kerek hold az égen

talán majd megsúgja.

 

Hosszú az éjszaka

elkerül az álom.

A boldogságom

sehol sem találom.

 

 

 

 

 


1950.02.02•  2018. december 11. 09:05

Árvácska balladája

Volt egy árva kisleány

Anyja régen meghalt már.

Nem volt apja se testvére,

nem volt aki védelmezze.

 

Rossz emberek jöttek, jöttek,

a kis házból mindent vittek.

Nem maradt egy falat kenyér,

így hát éhezett a szegény.

 

Napok óta alig evett,

csak morzsákat csipegetett.

Fűtetlen volt a kis ház

ha éhen nem hal, megfagy tán.

 

Összeszedte kis motyóját,

fejébe húzta a sapkáját.

Kicsi kezét betakarta

rongyokkal, hogy a fagy ne érje.

 

Ment az utón étlen, szomjan,

míg beért egy kis faluba.

Sötét volt és nagyon fázott,

kis cipője ronggyá ázott.

 

Az első ház ablakán,

bekukucskált, hogy mit lát.

Asztalnál ült a család

ették a finom vacsorát.

 

Nézte hogyan falatoznak,

a sok jóból hogy válogatnak.

Sült hús, és sütemény,

körte, alma friss kenyér.

 

Ahogy nézte a sok falatot,

lába alóla kicsúszott.

Meglökte az ablakot,

közben nagyot sikított.

 

Meghallotta ezt a gazda,

az ajtót gyorsan kinyitotta.

Azt hitte betörő jár,

de nem volt csak egy kisleány.

 

Összefagyva, rossz rongyokba

beleesett a nagy sárba.

A gazda ahogy meglátta,

ölbe kapta, megsajnálta.

 

Bevitte a meleg házba,

leültette a lócára.

Az asszony közbe szemre vette

megfürdette, megetette.

 

A gyerekek körbe vették,

a nevét kérdezgették.

A kislány mondta - nem tudja,

 mert ő csak egy rusnya béka.

 

Így hívták az emberek,

 mikor a házból elkergették.

A gyerekek is ha meglátták

kővel, sárral megdobálták.

 

Az egyik fiú megölelte,

kérte legyen testvérkéje.

Maradjon a házban velük

legyen az ő nővérkéjük.

 

A szülök is marasztalták,

házukba  befogadták.

Gyermekükként szerették,

kis Árvácskát felnevelték.

 

Teltek napok, hosszú évek

a drága néni nagy beteg lett.

Apóka is fent a mennyben

tekint le szeretteire.

 

Árvácska, hogy megszolgálja

házába, hogy befogadta.

Éjjel, nappal szeretettel

a beteg nénit ápolgatta.

 

Sápadt arcát simogatta,

dolgos kezét megcsókolta.

Könnye hullt a koporsóra.

Megsiratta ki befogadta.

 

 

 

1950.02.02•  2018. november 1. 09:30

Zsuzsa barátnőmnek

Egy napon eljöttél hozzám

ismeretlenül egy idegenhez.

magaddal hoztad a kicsi lánykád

kit nagyon megszerettem.

Horgoltunk, kötöttünk,

közben  beszélgettünk

Észre se vettük és barátnők lettünk.

Megosztottad velem örömöd, bánatod,

azt is, hogy elmész, a falut itt hagyod.

Remélem a távolság nem választ el minket

Szívemben őrizem kedves emlékedet.

Most a neved napján is gondolok rád

távoli barátnőd minden jót kíván.

Álmaid váljanak valóra,

legyen boldog minden perc és óra

Isten éltessen, drága Zsuzsika.

 

 

1950.02.02•  2018. március 19. 00:41

Sándor József Benedek

Sándor, József, Benedek,

Nagy zsákja elveszett.

Keresték és kutatták,

sehol nem találták.

 

Sándor kérdi  - Benedek

most miben vigyek meleget?

Itt a tavasz, kikelet

várnak ránk az emberek.

 

József szólt - ne sírjatok.

egy zsákot majd csak találok,

láttam a szomszédban

olyan sok zsák krumpli van.

 

Átmegy József a szomszédba

krumplis zsákot elhozza,

útnak indul ezután

meleggel a három jó barát.

 

Útközben Sándor megpihen

pedig zsákja könnyebb lett.

József mondja - Benedek

elvesztettem a meleget.

 

Nézi, nézi Benedek

az ő zsákja is üres lett.

Krumplis zsákon sok a lyuk

meleg ezeken kibújt.

 

Télapó mikor ezt látta,

gondolta most megtréfálja

Sándor, József, Benedek

nem visztek ti meleget.

 

A szakállát jól megrázta

az utat hóval telefújta

Tessék,  tessék  emberek

fázhattok még eleget.

 

Sándor, József, Benedek

Úgy várták az emberek

hosszú fagyos tél után

a meleg majd ide talál.

 

 

Mondogatták az emberek

tavasz van és kikelet

kinyílott a hóvirág

a télnek lassan vége már.  

 

Sándor József, Benedek

zsákban  hoz majd meleget

Így tartja egy régi mondás

a télnek vége már.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom