Remény

Gondoltál rám mióta nem láttalak,

vagy elengedtél engem mert megszidtalak?

Lemondtál rólam, könnyedén

cseppet sem hiányzom neked én?

 

Féltékeny voltál és goromba,

mert nem omlottam rögtön a karodba.

Régimódi nő vagyok,

nekem még időt kell adnod.

 

Még frissek a sebeim, sebezhető vagyok,

védtelen gyenge nő, ki magára maradt.

Vágyom egy jó szóra, egy vigasztalóra.

egy ölelő karra, egy oltalmazóra.

 

El voltam merülve mélyen a gyászba,

kerestem a kiutat, valakire várva.

Ki megfogta volna a kezem

ki e mély gyászomból kivezet.

 

Nem voltál ebben társam nekem

nem segítettél a gyászom felednem.

Követelő voltál és goromba.

Így maradtam én újra magamra.