1950.02.02 blogja
Hetvennegyedik születésnapomra
Hetvennégy év, - hát ezt is megértem -
jóban és rosszban sokszor volt részem.
Most mégis hálásnak kell lennem
Egy szörnyű betegséget legyőztem.
Hetvennégy év, mit mögöttem hagytam
nem volt könnyű, de én harcoltam.
Megtettem mindent ami tőlem tellett,
hogy a családomnak szebb élete legyen.
Eltemettem férjem, meggyászoltam anyám.
táncolhattam fiú unokám lakodalmán.
Megszületett Ajna, már öt éves kislány
Levente a legkisebb unokám.
Hetvennégy éves vagyok, és fel nem adom
Családom körében boldog vagyok.
Nem tudom még meddig lehetek közöttük
De minden napot megköszönök.
Elmúlás
Úgy jöttél hozzám, mint egy idegen
Orgonát hoztál, mert tudod szeretem.
Csendesen rám néztél, és átadtad nekem.
Én vártam, hogy szólj hozzám kedvesen.
Mért hoztál orgonát, ha már nem szeretsz
Ha bezártad a kaput, mely hozzám vezet,
Ha már semmit nem jelentek neked.
Jéghideg a szíved, kő van a helyén
Vagy talán sohasem szerettél?
Várom, hogy írj nekem, szólj hozzám kedvesen
De csak érzem ha rám nézel a nagy messzeséget.
Mond meg nekem, hogy tudod megtenni
Szívedből a szeretetet egyből kivetni.
Áruld el nekem, hogy én is azt tegyem
Hogy az elmúlt éveket elfeledjem.
Tudom, hogy együtt élni többé már nem fogunk
Közbe szólt a sors, s az életünk máshogy alakult.
Távolból is gondolhatsz rám,
ha neked is jelentet valamit az elmúlt nyár.
öt év már
Öt éve pihensz lent a hideg földben
Elbúcsúzni se tudtunk úgy mentél el.
A kórházi ágyon szépen elaludtál
Magad után nagy ürességet hagytál.
Kijárok a temetőbe elsírni a bánatom.
Elmondani ha jó történt, hisz hozzánk tartozol.
Hiába alszod álmodat odalent.
Itt fent még mindig mindenki szeret.
Bár múlnak a napok, fogynak az évek
A szívünkbe örökre ott leszel.
Élni kell tovább, bármennyire is fáj,
Tudom, hogy ott lent énreám vársz.
Legyen az álmod mesésen szép
Könnyű a föld, hol pihensz oly rég
Virágok virítanak a sírodon mindig
Amíg mi élünk, emléked is él.
Emlékek
Emlékek
Vannak emlékek, mélyen a szívünkben élnek.
Csendes magányban néha visszatérnek.
Álmodozunk róla milyen is volt régen.
Fiatalok voltunk és előttünk az élet.
Voltak szerelmeink, mára tova tűntek.
Fájdalmasan nehéz napok jöttek, és elmentek.
Észrevétlenül elszálltak az évek.
El kell engedni a múltat, vissza sose térnek.
Élj a mának, a mai boldogságnak
Biztos, hogy rád még szép napok várnak.
Élvezd az életet, szeresd kit szerethetsz.
Feledd a múltat, élj a jövőnek.
Régi szerelem
Régi szerelem
Ne kergesd a Délibábot,
rég eltűnt boldogságot.
Elmúlott már az az óra,
mikor mentél randevúra.
A Perczel kert sem a régi már,
ott téged ö már sose vár.
Nem csókol, nem ölel át,
elillant az ifjúság.
Ha valaha szeretett is,
ma már más utakon jár.
Mással él és másra vár,
ez a szekér elment már.