Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
3:24
voodoo• 2018. szeptember 7. 09:55
A Nagy Útelágazásnál üldögélek egy ideje, és lejegyzem ami eszembe jut. Itt nyílnak szét előttem: az egyik út szelíden lejt, könnyű rajta a járás, és arrafelé mindenféle földi örömök várnak. Igaz, elvileg rossz véget ér. Ezzel kapcsolatban persze vannak fenntartásaim, mert sem a Pokolból, sem a Mennyből nem érkezett még vissza hiteles szemtanú. Az egyház eleve elfogult a kérdésben, a Gonosz nem nyilatkozik, viszont egyértelműen jelen van, zajlik az ősi játszma jó és rossz között. Sokak szerint a földi létünk valójában már maga a pokoljárás, és amikor lejár a büntetésünk, irány a Mennyország.
A másik út poros, köves, göröngyös, tán még keresztet is kell cipelnünk közben fel a Golgotára, és ha megérjük, tiszta, erkölcsös létünk jutalmaként kereszthalál vár ránk mások vagy magunk korábbi bűneiért. Ám bűnbocsánattal, megváltással, üdvözüléssel kecsegtet hitünk, és a keresztért cserében egész csábítóan hangzik az örökbérlet a Mennyország legkomfortosabb helyére is. És ha mégsem így lesz? Ha mindkét út ugyanoda vezet?
A realisták vonatra szállnak (miért is hagynák az utolsó parkolóban a kocsit, ha nincs visszatérés, vagy ha mégis, akkor szárnyakon, vagy netán másik létformában érkezünk?) Megnéztem az állomást, nemigen költöttek rá mostanában, még a nagyóra is megállt 3:24-kor valamelyik hajnalban. Egy nap két vonat indul, mondanom sem kell talán, hogy az egyik teljesen puritán, szó szerint is fapados vagonokkal, a másik luxuskocsikkal és 5 csillagos büfékocsival. Viszont egyikre se árulnak retúrjegyet... :)
Szóval itt üldögélek egy kávéház teraszán (feltűnően hasonlít egy másik helyre, ahol régebben gyakran megfordultam). Körbenézek, és számtalan tétovázó embertársamat látom, akik hozzám hasonlóan kivárnak vagy képtelenek dönteni, vannak akik már évek óta itt lézengenek, berendezkedtek döntésképtelenségükre. Egy napon majd el kell indulniuk (vagy viszik őket), de addig naponta betérhetnek a szomszédos templomba, mecsetbe, zsinagógába vagy buddhista szentélybe, vallásuk vagy kedvük szerint. Itt még az is belefér, hogy gyónás előtt (vagy után) beugranak egy italra vagy (bocsánat hölgyeim...) egy kis erotikára egy zajos lokálba, ami előtt nehézfiúk strázsálnak és odabent könnyűvérű lányok tekeregnek a rúdon csábosan. Mozit is láttam, sőt színházat, könyvtárat is. Egész kis város nőtt ki itt a semmiből, mint anno a sivatagból Las Vegas. Szerintem jópáran el se mennének innen többé, mert itt még bűntetlenül szeghetik meg egy este legalább 3 parancsolatot is... :) Tudod, mint a duty free a reptéren... :)
Jómagam számos útelágazásnál döntöttem már jól vagy rosszul, és választottam helyes vagy tévutat, de végül mind idevezetett. Most előszor nem döntöttem azonnal. Még a versírásra is volt/van időm. Ha ideérsz, ülj le az asztalomhoz, olvasgass, vagy beszélgessünk. Például Istenről. Ma már egész határozott véleményem van róla és úgy általában a világról, és a dolgok állásáról is. Vitatkozni viszont nincs kedvem, ha ehhez lenne kedved, rossz helyen jársz, az egy másik kávéház... :))
Szerencsére itt is szól a zene non-stop. Főleg átutazók, amatőr vagy profi zenészek játszanak. Ha kedvem támad, beülök a zongora elé, még nem kergettek el egyszer sem. Amíg játszom, nem kell visszanéznem...
Mikijozsa2018. november 5. 14:44
tetszett szép írás
voodoo2018. november 4. 20:07
@Krisztinka: :) Ezeket a kockákat kellene kipróbálniuk. Dönteni nem fognak, de vitatkozni sem :))
Krisztinka2018. november 3. 22:22
Kedves @voodoo: van egy barátunk aki mostanában nem tud dönteni...ezért kockát dob és az alapján dönt....azt gondoltam hűha ez komoly baj...bevallom azt is gondoltam,hogy szegényke megbuggyant....aztán arra gondoltam,hogy játszik...hiába mondtam a párjának a legutolsó gondolatom...ő elhagyja,csomó jogos indokot felhozva...de meg sem próbált vele játszani...egy szem kockát el nem dobott...pedig akkor történhetett volna valami érdekes...szerintem...ez jutott eszembe,hát leírtam...sok út van...remélem a számodra legjobbra lépsz...
voodoo2018. szeptember 8. 13:39
@Paula.S.Tizzis: Olvastam valahol, hogy a bölcsebb indiánok azt mondták, hogy ha elérsz valamit, ünnepeld meg, de utána menj fel a hegyre és állítsd meg az időt. Ne törd a fejed a múlton, és jövőn. Így örökké megmarad az a pillanat. Így vagyok most éppen ezzel... És ez nem bizonytalanság. Szeretem az útelágazásokat. Még Ezt az eddigi legfontosabbat is. :)
@Rozella: Azt is mondják, hogy a maradás feltételezi az elindulás képességét is. Most jó így. Ráadásul a kálvária stációit is végigjártam már, előre bűnhődve el sem követett bűnökért, feltámadtam jópárszor, hol így, hol úgy, és egyre erősebb lett a hitem. Nem Istenben, hanem abban, hogy tényleg minden út ugyanoda visz, és egyértelműen van folytatás. Vagy folytonosság. Lehet, hogy épp ott a Tejút végén. A Bárban persze nem laknék, de hatalmas a birtok, elfér rajta egy házikó, szép panorámával és foszforeszkáló hullócsillag-virágokkal a kertben. Úgy szállnak belőlük aaz apró szikrák, mint a pitypang kis ejtőernyői...
@Moonflower: Ez kivételesen azért nem túl mély filozófia, és meg is fejtetted elsőre. Ide amúgy nem kell GPS, mindenki idetalál egyszer. Foglalom a helyed... :))
Örültem Nektek, hoztam még egy zenelinket, rákaptam az utcazenére :)) (
@Moonflower: ---> 53°47'49.20" N -1°32'42.00" W )
https://www.youtube.com/watch?v=ILNDWCLV
Moonflower2018. szeptember 7. 22:33
@voodoo néhányszor még el kell olvasnom, hogy mindent (meg)értsek. Ami így elsőre eszembe jutott a döntések helyességéről - minden döntésnél a sötétbe ugrunk, hiszen a jövőt legfeljebb csak sejthetjük, de biztosat nem tudhatunk. Szóval az élet, akármilyen okosak vagyunk, egy nagy szerencsejáték. Persze ha óvatoskodunk, a nem döntés is egy döntés.
Kérem az asztal GPS koordinátáit, szívesen leülnék csevegni és nézelődni.
A zene fenomenális!
Szèp estét! 😊
Rozella2018. szeptember 7. 21:36
@voodoo: Legtöbben a nehéz döntések, sorsfordulók előtt, vagy valamitől félve szoktuk leginkább Istent segítségül hívni/kérni/keresni/ emlegetni/hiányolni/számon kérni... Ki-ki vérmérséklete és hite, avagy hitetlensége szerint... Holott nem is dönteni nehéz, hanem érteni és elfogadni azt, amit addigi életünkben jól-rosszul "döntöttünk", (mert nekünk mindig viszonyítanunk ”muszáj” valamihez… !,), pedig az már a múlt, és a következő lépés csak előre lehetséges, vissza már soha... Nem láthatunk a jövőbe, így senki sem tud elég okos lenni... (nnna ennyi közhely most már elég is… bocsi! :)
... de komolyan, az tényleg jó volna, ülni egy szép helyen, zenét hallgatni és derűsen szemlélődni, semmi vita, semmi hangos szó, és döntési kényszer, csak úgy élvezni a létet.. magunkba szívni minden szépet, amíg lehet, (persze jó társaságban) - talán ez a legjobb döntés, mert néha NEM cselekedni, a legjobb választás, és talán Isten ilyenkor megértően mosolyog bennünk…
/ Amúgy tele van a Föld remek kávéházakkal, de Te tudod, hogy vannak a földön kívül is kedvenc helyek... Szép, zenés hétvégét! :) /
Paula.S.Tizzis2018. szeptember 7. 11:10
Olvastalak, fura érzések vannak bennem. Ellenállás, tagadás és mégis hit. Én még mindig a kereszteződésben állva látlak. Legyen szép napod!
voodoo2018. szeptember 7. 11:03
Voodoo: Az első parancsolat (és a többi)
voodoo2018. szeptember 7. 11:00
@Paula.S.Tizzis: Nem azért időzök itt, mert annyira bizonytalan vagyok, inkább a többi utazót figyelem. Keresztet cipeltem évekig, bele is haltam és feltámadtam jópárszor, és persze a másik utat is bejártam már.
A főoldalon egy perc múlva megjelenik, amit konkrétan gondolok minderről, ezt a bejegyzést is oda szántam, de a 3000 karakter túl sok lett volna ott. Örültem Neked...:)
Paula.S.Tizzis2018. szeptember 7. 10:52
Hosszú ez az asztal...ha határozott véleményed van, akkor tudod melyik a te vonatod. ( Bár érzek némi bizonytalanságot) Sokan vagyunk ezzel így, talán a szívünk mélyén mind tudjuk mit rontottunk el, és merre a tovább, de az annyira egyszerű, hogy azért nincs rá elég hitünk...
A zongora ne csendesedjen el soha, ott karnyújtásnyira vagy mindentől. :-)
voodoo2018. szeptember 7. 09:57
" itt is szól a zene non-stop"... valahogy így...