Voodoo kunyhó

voodoo•  2018. szeptember 18. 10:11

Liwet

Kedves Barátaim,



aki hisz az ilyesmiben, kérem forduljon Isten(é)hez, a Bárányhoz, Máriához, az angyalokhoz, Buddhához, magához az Univerzumhoz, vagy egyszerre mindegyikhez, hogy Virág kapjon egy új esélyt. Mert az nem létezik, hogy egy szúnyogcsípés miatt ilyen súlyos betegség döntse ágyba újra meg újra, sőt helyezze műtőasztalra ma délelőtt. Élete legnehezebb óráit éli át éppen, és sajnos nincsenek körülötte túl sokan. Pedig tudom, érzem, sokan szeretitek őt itt is, talán megérzi, eljut hozzá így is... Sajnos mostanában nemigen fog ide írni, de talán olvasni már hamarosan. Személyes üzenetet nem tudtok küldeni neki az adatlapján, vagy csak a versei alatt, de a blogomat és bejegyzéseiteket látja majd, ha újra belép. Köszönöm mindenkinek!

voodoo•  2018. szeptember 7. 09:55

3:24

A Nagy Útelágazásnál üldögélek egy ideje, és lejegyzem ami eszembe jut. Itt nyílnak szét előttem: az egyik út szelíden lejt, könnyű rajta a járás, és arrafelé mindenféle földi örömök várnak. Igaz, elvileg rossz véget ér. Ezzel kapcsolatban persze vannak fenntartásaim, mert sem a Pokolból, sem a Mennyből nem érkezett még vissza hiteles szemtanú. Az egyház eleve elfogult a kérdésben, a Gonosz nem nyilatkozik, viszont egyértelműen jelen van, zajlik az ősi játszma jó és rossz között. Sokak szerint a földi létünk valójában már maga a pokoljárás, és amikor lejár a büntetésünk, irány a Mennyország.


A másik út poros, köves, göröngyös, tán még keresztet is kell cipelnünk közben fel a Golgotára, és ha megérjük, tiszta, erkölcsös létünk jutalmaként kereszthalál vár ránk mások vagy magunk korábbi bűneiért. Ám bűnbocsánattal, megváltással, üdvözüléssel kecsegtet hitünk, és a keresztért cserében egész csábítóan hangzik az örökbérlet a Mennyország legkomfortosabb helyére is. És ha mégsem így lesz? Ha mindkét út ugyanoda vezet?


A realisták vonatra szállnak (miért is hagynák az utolsó parkolóban a kocsit, ha nincs visszatérés, vagy ha mégis, akkor szárnyakon, vagy netán másik létformában érkezünk?) Megnéztem az állomást, nemigen költöttek rá mostanában, még a nagyóra is megállt 3:24-kor valamelyik hajnalban. Egy nap két vonat indul, mondanom sem kell talán, hogy az egyik teljesen puritán, szó szerint is fapados vagonokkal, a másik luxuskocsikkal és 5 csillagos büfékocsival. Viszont egyikre se árulnak retúrjegyet... :) 


Szóval itt üldögélek egy kávéház teraszán (feltűnően hasonlít egy másik helyre, ahol régebben gyakran megfordultam). Körbenézek, és számtalan tétovázó embertársamat látom, akik hozzám hasonlóan kivárnak vagy képtelenek dönteni, vannak akik már évek óta itt lézengenek, berendezkedtek döntésképtelenségükre. Egy napon majd el kell indulniuk (vagy viszik őket), de addig naponta betérhetnek a szomszédos templomba, mecsetbe, zsinagógába vagy buddhista szentélybe, vallásuk vagy kedvük szerint. Itt még az is belefér, hogy gyónás előtt (vagy után) beugranak egy italra vagy (bocsánat hölgyeim...) egy kis erotikára egy zajos lokálba, ami előtt nehézfiúk strázsálnak és odabent könnyűvérű lányok tekeregnek a rúdon csábosan. Mozit is láttam, sőt színházat, könyvtárat is. Egész kis város nőtt ki itt a semmiből, mint anno a sivatagból Las Vegas. Szerintem jópáran el se mennének innen többé, mert itt még bűntetlenül szeghetik meg egy este legalább 3 parancsolatot is... :) Tudod, mint a duty free a reptéren... :)


Jómagam számos útelágazásnál döntöttem már jól vagy rosszul, és választottam helyes vagy tévutat, de végül mind idevezetett. Most előszor nem döntöttem azonnal. Még a versírásra is volt/van időm. Ha ideérsz, ülj le az asztalomhoz, olvasgass, vagy beszélgessünk. Például Istenről. Ma már egész határozott véleményem van róla és úgy általában a világról, és a dolgok állásáról is. Vitatkozni viszont nincs kedvem, ha ehhez lenne kedved, rossz helyen jársz, az egy másik kávéház... :))


Szerencsére itt  is szól a zene non-stop.  Főleg átutazók, amatőr vagy profi zenészek játszanak. Ha kedvem támad, beülök a zongora elé, még nem kergettek el egyszer sem. Amíg játszom, nem kell visszanéznem...

voodoo•  2018. július 16. 11:50

Alszol már?

 

Alszol már? - kérdezi a Nap a Holdtól.
Igen - feleli a Hold - de ne kérdezgess, mert akkor nem tudok...
Jó, akkor én is ledőlök melléd egy kicsit - mondja a Nap, és máris elképedve bámuljuk az egész Földön egyszerre bekövetkező teljes napfogyatkozást. Nem, nem jött el a világvége, csak megpihenünk kicsit: a Nap, a Hold és mi emberek. A csend és béke percei pedig talán nem múlnak el nyomtalanul... 

 





voodoo•  2018. június 24. 12:22

Szép (lesz) így...

 
Két perccel napkelte előtt 


 

Mikor estefelé a gyertyát meggyújtja,
meghitt fényénél fellélegezhet,
de ha később imbolygó lángját elfújja,
nem pihenhet, az éj csak a kezdet,
előbújik egy lidérc, és nem lesz nyugta,
álmában vad folyó felett repked,
szárnyain olvadt viaszcseppek, nem tudja,
zuhanni fél, vagy örvénytől retteg.

Ülj az ágya mellé s ha a mély lehúzza,
szorítsd a kezét és el se engedd,
még szitál a sötét, de felszállhatsz újra,
mikor az éj homokja lepergett,
a reggeli napsütésben pár perc múlva
virágok nyílnak a folyó mellett,
ha beleszagolsz varázslatos szirmukba,
illatuktól visszatér jó kedved.

A Végzet többnyire a gyengéket sújtja,
talán mert a legvédtelenebbek,
még a füledbe is súgja, hagyd sorsukra,
ne óvd azokat, akik szenvednek,
beteged gyógyulását hosszúra nyújtja,
és lelkedbe félelmet csepegtet,
átkot szór az útra, és mérget a kútba,
melyből reményedet merítetted.

Ha mindig, minden rosszabbul alakulna,
mint ahogy korábban elképzelted,
imádkozz, és ne haragudj meg az Úrra,
érző lelket adott, hogy szerethess,
az égi réten - épp ahogy régen - furcsa
felhőket kerget a szél feletted,
megcsillan előtted a Mennyország kulcsa,
már gyerekkorod óta kerested.

Kezedben a kulccsal eljutsz a Tejútra,
hogy Otthon Atyánk elé térdelhess,
de ez ráér, gondolj minden rászorultra,
egy szó és mosoly életet menthet,
sziszifuszi küzdelem, kőkemény munka,
sok csatát kell naponta megnyerned,
s ők könnyezve néznek védőangyalukra,
nem a glóriád miatt szeretnek... 

 

voodoo•  2018. január 14. 14:44

Beteg világ

 
A Weinstein-eset miatt a nők végre kiállnak,
s elkiáltják zaklatójuk nevét a világnak,
de (túl) gyakran védtelen kiskorú az áldozat,
ők ébren álmodják a legrémesebb álmokat,
sajnos legtöbbjük hallgat, saját magát okolja,
elemészti a hamis bűntudat,  és sokkolja
amit átélt és magába zárná az egészet,
a szörnyek pedig ismét új préda után néznek.

Szeánszokra járnak és a dark weben se ritkák,
bár sokuknak épp elég, ha megoszthatja titkát,
de van, ahol szüleik eladnak egy gyereket,
hogy a testvéreik ne éhezzenek, és ezek
a helyek mágnesként vonzzák oda a vevőket,
elsőre még turistának is nézhetnénk őket,
ám nem turisták: egytől egyig beteg állatok,
a kereslet így teremti meg a kínálatot.

A nemrég napvilágra került ügyeknek hála,
másokról is sorra lehull a hallgatás fátyla,
és még a pápa is teljes megtisztulást ígért,
nem is kell túl messzire mennie pedofilért,
mert minden út Rómába vezet: ezernyi akta
őrzi egy-egy olyan pap nevét, aki zaklatta
a kisfiúkat, miközben éltette az Urat...
a Gonosz cimborái, s Róma védi titkukat...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom