Kálmán blogja

Nézek ki a fejemből,

de minek.

Gondolataim, hová tűnnek.

Messze a nagyvilágba keresik

az utat, sok-sok országában.

Álljatok meg, hisz itt vagyok.

Monitort nézem, s értéket kapok.

Benne számos érdekesség,

sok hír, és bölcsesség.

Itt vagyunk Mi mindannyian.

Most kérdet, hogy múltkor merre voltam?

Nem árulom el.

Most itt vagyok.

Kíváncsi vagy a kérdést újra tedd fel.

Ígérem, hogy Neked akkor válaszolók.

Érd. 2012. október 23.

Lassan bandukol az Őz mama
könnyes a szeme, gidáját siratja.
Hol lehet?
Merre van?
Hisz még pár napos, s ha eltéved
ki védi meg?

Fű rezzen.
Őz mama észreveszi,
rezzenés nyomát követi.
Gidáját meglelte a sárban hemperegve.
Most már boldog, hisz itt van a kicsike.
Sártól a kis gidát megtisztítja,
örül, hogy gidáját viszont látja.

 Jöjj el egy szóra.

Ott leszek virradóra.

Mesélek, majd néked sokat,

Hallgasd a suttogó szavakat.

Így nyisd ki piciny füled.

Várd, hogy a kertész ültet.

Kicsi fát.

Pszt, most ne használd a szád.

Hallgass csak rám.

Drága, aranyos babám.

Légy ott a fennsíkon,

ahol a madarak szállnak.

Nézd őket, ahogy

a széllel játszanak.

Légy a fennsíkon, és