A tyúkok(és én)

Kertem alatt, diófa hűs ölén,
Két tucat baromfi kapar nekem,
Kotkodácsuk reklám tulajdonképp,
Gondoltam, és tyúkólba fektettem.
A szomszéd lehet, már bizonytalan,
Így csupán `csak` félőrült lehetek,
Etetni-kiengedni nap mint nap,
Ha fénnyel együtt fekszem, meg kelek.
Ne aggódj, lábasjószág, szívemben
A kiesben mindig találsz helyet,
A lugasban, hol fű sarjad neked,
Eltöltheted összes csirke-léted;
Érezd, szeretnek kotyogó téged,
S köszönetnek friss tojás, mit lelek -
Tőled nekünk, ajándéknak étek.