VILLANÁSOK

   Vakon járni,hol sok a fény,

   tapogatva,hol biztos az út,

   hol ösvények sora keresztbe fut,

   ott drágakő értékű a remény.

   Sajnálni a megtett lépést,

   forgolodó szélként dúlni,

   a szembe hullott por fáj,

   s égő tűzet nem kell fújni.

   Halk szavak súllyal ejtve,

   latba együtt sokat nyom,

   megébredsz választ keresve,

   befejezetlen álmokon.

   Elsöprő vihar túlélve,

   tört derekú fák állnak

   alant a gyökér érintetlen,

   s dacból gyülölet támad.

   Csukott ajtó,nem mind zárt,

   kopogni kell,hogy belépj,

   mosoly mögott lehetnek árnyak,

   de őszinte szándékkal,ne félj. 

   

      2o17 okt.