Kihunyó fények

 

szalay•  2018. január 29. 09:11


  Amikor a magány rámtör,

  borongossá válnak napjaim,

  nyomasztóak a percek terhei,

  riasztóak az álmaim.

  Tanácstalanul áll az elme,

  mely a lélek mélyét figyeli

  érthetetlen,néma gyötrődés,

  mindaz,amely majd követi.

  A megnyugvás szelid keze,

  végigsimit a hosszú életen,

  kihunyó fényként maradnak,

  s őrködnek az éveken.



(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

merleg662018. január 29. 21:24

...Remek a versed István...szeretettel gratulálok.

Mikijozsa2018. január 29. 13:15

Nagyon tetszett, üdv szeretettel

Pflugerfefi2018. január 29. 11:20

Remek gondolatok!