JELRE VÁRVA

  A régiek útját követném,

  de ma már minden kétes,,

  átszabta a történelem őket,

  nem sok maradt egyenes.

Egy jelt szeretnék kapni,

hogy félreértés ne legyen,

álmatlanul forgok éjjel,

s a zajokat figyelem.

  De akik rég elmentek,

  sirokban távol nyugszanak,

  fejfákon,ha még vannak,

  az idő foga mart lyukakat.

Talán ők is igy indultak,

valamikor,céltalan,

s vártak egyre üzenetre,

mely túljön a sirokon.

  Érzem,hogy nekem üzennek,

  a szél szavában,szó száll,

  tenger sem moshatja el:

  mindig ember maradjál

   2o17 nov.