ELMÚLÓ IDŐ

 Mondd,várod-e az estét,

s a naplementét,ahogyan

beborit mindent a sötétség?

 Mondd,érzed-e a csendet,

 a mozdulatlan percet,

 mely árnyékoddá válik s

 többé el nem enged?

Mert,egy gördülő kerék az elmúló idő,

vagy eldobott,vizbe csapodó kő,

ahogy alámerül,megtalálja helyét,

már nem bukkan fel újra,

őt fogva tartja a mélység.

Néhány buborék fennmarad,

akár egy segélykiáltó lélek,

de az is eltűnőben,mint

egy lassan elhalkuló ének.

Kisimul a felszin,

már nyoma sincs a kőnek,

csak emléke marad meg,

az elmúló időnek.