Szómontázsok

Gondolatok

Steel• 2015. november 17. 09:06

Illúzió

Fényfestékkel szór csillag-graffitit az

éj, a kenyérbarázdás dombokra már

rábarnult az este, s a sok pirkazal

kiégve, szürkület-pernyékként szétszállt.

Kinyilnak most mind az árnyékibolyák,

sötétté virágozón a csönderdőt,

a ház-álmokat életté suttogják.

Az ősz fuvallatlágysága mindent betölt.

Pirkadatkor a borgyöngyöző pára

szinte május-pezsdülést lehel magából.

A napsugár fellegkéken arany-párta,

mintha tavasz éledne hulló magvából.

De jégzuzmót fakasztani készül a tél,

e csöpp szivparázs fehér halált alél.

4 hozzászólás

Gondolatok

Steel• 2015. november 11. 09:40

Lélekhidegben

Esőopálban borong ma a táj,

villanypóznák ujjpercein elcsurog
a fény, megriadt bagolyként felhuhog
a szél, avarrá gömbölyödnek lombkoronák.

Apró sajtkaréj-hold dereng az éj
fekete szembogarán, padok pőre
dereka fázik, és az utcakőre
leheletként mozdulatlanodik a dér.

Csillagdunnába takarózik fent
a tejút, mig füsthortyogva melengetik
álmokkal a házcsöndek sziveik,
az ember vajúdott télben, idelent.

7 hozzászólás

Gondolatok

Steel• 2015. november 8. 18:19

Perc-merengő

Nézem a füstbojtos kéményeket,

a szétkenődő ködszappan-foltokat,

hallgatom a kis szél-légzéseket,

s az esti templomharang-gongokat...

A dombgesztenyék már árnyék-kosárban,

a határban felhő-nyújtózások : hegyek,

a Nap sugárcseppjei holdpohárban,

szinig, s zúzmarát izzadnak csendek.

A susnyásban csak néhány kósza macska,

mig a mennyből virágzik csillagpáfrány,

addig az álmok szépsége lent : csacska,

úgyis elfeketiti az éjkátrány.

A tűzszikra-hajnal is fáradt tekintet,

annyi párnáról ébred pokrócos kedv.

Mégis, az embermozgás csupa etikett,

szive hiába olyan, mint bozontos eb.

4 hozzászólás

Gondolatok

Steel• 2015. november 4. 18:50

Szétfolyik a tinta-est. Lombmontázsok
olvadnak puszta árnyékfolttá benne,
padcsöndként ülnek tücsökzsongások
is. A Hold, mint az olvadt vajnak cseppje,

fényviráguk kibontják odafent
a csillagok, és fagyszálkákat szór szét
az éjjel. A járda kihűlt embertest,

a szél meg álmokat hasító sörét.
A természet ma nem egy október-feszt.
Vacogtatás csiszolgatja csak jégkövét.

A hajnal felhőráncos, néma anyó.
Gobelint varr mályva, pír, s kék fonatból,
ezüst haja ráhull a kendő alól,
képet fest, mint a suhanás vonatablakból.

6 hozzászólás