Szómontázsok
GondolatokEsti mesém
Szivem tekintetén képeskönyvpercek,
Egy-egy bogárzümm még visszhangzik a füvesálomcsöndjén, amikor az alkonyatgalagonyabokrát megrázza, s lecsüngnekföldig pirosai. Árnymanók táncolnak,
törpévé zsugorodó fények között,mig sarak szilvalekvárjába ragadlombpillangók szárnya. Hold-kobold költözött
közben az égre, a csillagsipkás házakfölé, aranyát osztogatja széjjel,aztán tündérpalástot sző a fáknak.
Végül a némaság dajka-karjábólkipislog a hajnal, mint pozsgás arcúJuliska, és szalmaszőke hajábólsugarakat bont, bár vállán felhőbatyú
nehezül. Fehér párakesztyűt visel a Nap,majd dorombolni kezd a szelid eső,s úgy hallik, mint elégedett macskahang,amint cseppig elnyalta az összes tejfölt.
Novemberi teríték
Hideg fényporcelánt csillant a hajnal,
Kései őszön
Harsányodnak a légneszek, és mind gyérebb
a fényizzók sugara, tar földeken
egyre gyűrődik a jégránc...akár, ha
mazsolabőrük mutatnák kendős vének.
Esőujjak dobolnak partköveken,
paradicsom madár tollú az akácfa,
miként október rácsókolja színeit.
Latyak lábú sarak járják az utcát,
pára-aurába burkolóznak az estek,
avartenyerek várják levélkincseik,
a nyár már bebőröndözte minden cuccát,
s lehullnak a felhőkből a hócsendek.