Szómontázsok

Gondolatok
Steel•  2015. október 25. 10:16

Esti mesém

Szivem tekintetén képeskönyvpercek,

ahogy bohém szinekben jár-kel az ősz,

és szélzöngésen fülembe nevet,

kislánnyá szeliditi az Anyát, a Nőt.


Egy-egy bogárzümm még visszhangzik a füves

álomcsöndjén, amikor az alkonyat

galagonyabokrát megrázza, s lecsüngnek

földig pirosai. Árnymanók táncolnak,


törpévé zsugorodó fények között,

mig sarak szilvalekvárjába ragad

lombpillangók szárnya. Hold-kobold költözött


közben az égre, a csillagsipkás házak

fölé, aranyát osztogatja széjjel,

aztán tündérpalástot sző a fáknak.


Végül a némaság dajka-karjából

kipislog a hajnal, mint pozsgás arcú

Juliska, és szalmaszőke hajából

sugarakat bont, bár vállán felhőbatyú


nehezül. Fehér párakesztyűt visel a Nap,

majd dorombolni kezd a szelid eső,

s úgy hallik, mint elégedett macskahang,

amint cseppig elnyalta az összes tejfölt.




Steel•  2015. október 22. 18:39

Novemberi teríték

Hideg fényporcelánt csillant a hajnal,

bögréje telis tele esőpöttyel,

az avarból a sár mazsolát aszal,

majd szalvétát rak a csipkeköddel.

Sápadt krumpliszirmot adnak a kertek,

ahogy sok virág elhullatja kelyhét,

holnap meg már jégostyákat szelnek

az estek, és dérből cukorszemcsét

szórnak széjjel. Aztán, hogyha megpirul

a cipó-Nap, fagykocsonyát kinál az éj,

melyen a tél homlokránca elsimul,

s a Hold lesz kis fehér kenyérkaréj.



Steel•  2015. október 20. 11:20

Kései őszön



Harsányodnak a légneszek, és mind gyérebb
a fényizzók sugara, tar földeken
egyre gyűrődik a jégránc...akár, ha
mazsolabőrük mutatnák kendős vének.
Esőujjak dobolnak partköveken,
paradicsom madár tollú az akácfa,
miként október rácsókolja színeit.
Latyak lábú sarak járják az utcát,
pára-aurába burkolóznak az estek,
avartenyerek várják levélkincseik,
a nyár már bebőröndözte minden cuccát,
s lehullnak a felhőkből a hócsendek.

 
1...111213