ZÁKEUS

 

 

Zákeus, Jerikóban lakott,

Fővámszedő, dúsgazdag ember.

Az ott lakók nem szerették őt,

Ezért, nagyon szerencsétlennek

 

És egyedül érezte magát.

Tudta, jogos a nép haragja,

Sok gonosz dolgot cselekedett,

Nagyon bánkódott is emiatt.

 

Hallott Jézusról és reménykedett,

De nagy tömeg vette körül,

Az arra haladó Messiást.

Zákeus, alacsony ember volt,

 

Ezért, fügefára felmászott,

Látni szerette volna Jézust.

Amikor a Mester odaért,

Felnézett rá és így szólt hozzá;

 

„Siess, gyere le Zákeus,

Még ma meglátogatlak téged.”

Ragyogó arccal ugrott le és

Boldogan fogadta a Mestert.

 

A többiek megbotránkoztak,

Hogy az ő otthonába tér be.

Zákeus megbánta bűnét,

Nagyon hálás volt a Mesternek,

 

Azért, hogy Ő nem vetette meg.

Odaállt eléje és így szólt;

Uram, minden vagyonom felét,

A szegények között szétosztom.

 

Amit jogtalanul elvettem,

Visszaadom azt, négyszeresen.

Jézus látta Zákeuson, hogy

Őszintén megbánta bűneit.

 

Ma lett üdvössége e háznak,

Ez az Ember is Ábrahám fia.

Én azért jöttem, hogy megkeressem,

És megmentsem, ami elveszett,

 

Így szólt Jézus az emberekhez.

A jó pásztor, rátalált ismét,

Egy eltévelyedett bárányra.

Zákeus legszebb napja volt ez.

 

 

 Db.2019.