SODOMA ÉS GOMORA PUSZTULÁSA

 

 

A hajnali ébredéssel,

Angyalok segítségével,

Lótnak egész családjával,

Távozniuk kellett gyorsan.

 

Vagyonukat hátra hagyva,

Csak életüket mentették,

Sodoma városát elhagyva,

Meghúzódtak barlang mélyén.

 

Az angyalok parancsolták,

Hogy vissza soha ne nézzenek,

Míg a várost el nem hagyják,

Ne álljanak meg, siessenek.

 

Lót asszonya visszanézett,

Sajnálta a sok szép évet,

Kezét az égnek emelte,

Sóbálvánnyá dermedt teste.

 

Kénköves eső hullott le,

Hátuk mögött föld remegett,

Megnyílt, a várost elnyelte,

Egy nagy sós tó lett helyette.

 

Reggel nagy robajra ébredt,

Ábrahám, sietve kiment.

Az ég e városok felett,

A füsttől elfeketedett.

 

Azért pusztult el Sodoma,

És vele együtt Gomora,

Mert lakói gonoszsága,

Nem javult sok idő óta.

 

Még tíz igaz ember sem volt,

Jóság, erény sem lakott ott,

Így Isten keze lesújtott,

A gonosz erő távozott.

 

 

 Db. 2017.