MENYEGZŐ RUHA

 

 

Isten az embert, önmagához

Hasonlóvá teremtette.

Csodálatos szeretetével,

Magába foglaló erejével.

 

Magához vonzotta őket,

És gyermekeivé fogadta,

Szeretetében benne él,

Az egész világ és élet.

 

Az Ő lelkéből származik,

Az – az isteni szikra,

Mely ember részét képezi,

Mint örökké való lélek.

 

Magában hordozza a fényt,

Igazságot, szeretetet,

Erőket, tökéletességet,

S visszavágyik, ahonnan származik.

 

Az elesett ember lelkek,

Sötétséget és béklyókat,

Teremtenek önmaguk körül,

Tévútjukon botladoznak.

 

Isten, ad lehetőséget,

Hogy szabad akaratából,

Megtalálva jobbik énjét,

Sötétségből kiemelkedjék.

 

Minden érzés, cselekedet,

Csak akkor lehet tökéletes,

Ha az isteni lélektől,

Sugárzik át az emberi lélekbe.

 

Így egyre jobbá, igazabbá,

Tisztábbá tudja formálni.

Minduntalan hívja gyermekeit,

Megtérésre és az igaz útra.

 

Megvilágosodás dicsősége,

Ragyogjon gondolatokban,

Cselekedetekben, s szavakban,

Szeretet teremtésében.

 

Azok, akiknek lelkében,

Krisztusi szeretet uralkodik,

Kik jót akarnak s cselekednek,

Építik az új világot.

 

Emelik lelkek érzésvilágát,

Kisugározzák a szeretetet,

Munkájukkal utat építenek,

Krisztus eljöveteléhez.

 

Az üdvösséget nem lehet,

Majd külsőleg megszerezni,

Lelkek, nem kívülről kapják,

Fénylő lakodalmi ruhát.

 

Lélek belső érzéséből,

Kell kinőni, szövődnie,

Melyhez segít Isten kegyelme,

Megvilágosító ereje.

 

Db. 2019.10.