ISTVÁN MEGKÖVEZÉSE

 

 

Isten igéje növekedett,

Tanítványok száma sokasodott.

István telve kegyelemmel,

A Szentléleknek erejével,

 

Nagy csodákat és jeleket tett.

Néhányan vitatkoztak Istvánnal,

Ám, bölcsessége lelkéből jött,

Szavának ellenállni nem tudtak.

 

Perbe fogták papok, vének előtt,

Igaztalanul megvádolták,

Hogy káromló szavakat mondott,

Mózes és Isten ellen.

 

Fellázították a népet,

Megrohanták és elfogták,

A nagytanács elé vitték,

Hamis tanúkat állítottak.

 

Kérdezték, faggatták Istvánt,

De ő telve volt Szentlélekkel,

Arca fénylett, mint egy angyalé,

Bölcs válaszain mérgelődtek.

 

Az égre függesztette szemét,

És így szólt; Látom az eget

Megnyílni, Jézust állni az

Isten jobbja felől.

 

Ekkor a papok és vének,

Felkiáltottak hangosan,

Bedugták a füleiket,

Rárohantak egy akarattal.

 

Kiűzték, városon kívülre,

Tanúk, letették ingeiket

Egy Saul ifjú lábaihoz,

Ezután megkövezték Istvánt.

 

Aki közben így imádkozott;

Uram Jézus, vedd magadhoz

Lelkemet, ne tulajdonítsd,

Nekik ezt a bűnt. – Majd meghalt.

 

Saul pedig egyetértett

A kivégzéssel, e naptól,

Jeruzsálemi gyülekezet

Ellen, nagy üldöztetés tört ki.

 

 Db.2019.