HEGYI BESZÉD

BOLDOGOK A LELKI SZEGÉNYEK, MERT ÖVÉK A MENNYEKNEK ORSZÁGA

 

Lelki szegény, kinek értelmi fejlettsége,

nem haladja túl erkölcsi fejlettségét.

Egyik a másikkal párhuzamosan fejlődik,

a természetes haladás törvényében.

A legtöbb szenvedést,

az értelmileg fejlett,

de erkölcsi fejlődésben visszamaradt,

 nagyot akarásból, tökéletlen elgondolásból,

származik, mely visszahull,

 az ezt megalkotó lélekre.

Az értelmileg túlfejlődött lélek,

képességeitől kísértve, magasba emelkedik,

 de megszédülve hullik vissza,

gőgös lelke a földi porba.

Tagadja Istent, mert nem érti igazságát.

Nem csak a földi élet anyagi javai a veszélyesek,

a tökéletlen, bűnös emberi lélekre,

hanem sokkal veszélyesebb a fejlett,

lelki képességek, ha szilárd hit,

alázatosság ezzel együtt nem tudott

 kifejlődni a lélekben.

Lelki szegény, az egyszerű, becsületes,

jóra, igazra törekvő ember.

Aki nem hivalkodik képességeivel,

ki nem törtet az élre, hogy kiemelkedhessen.

Nem ismeri a hazugságot, és álarcot.

Természetes ösztönnel követi,

a helyes utat, melyet Isten lelkünkbe írt.

Hisz Istenben és törvényeiben.

Értelmi és érzelmi fejlődés,

magas fokain, a bölcsesség

és szeretet tiszta boldogságot,

kínáló világai nyílnak meg,

azok előtt, kik földi életükbe,

megmaradnak egyszerűnek,

és kicsinyeknek.

Azért boldogok a lelki szegények,

mert még nem tudják milyen kincset,

hordoznak a lelkükben.

Ezért nem hivalkodnak vele,

és a Sátán nem veti rájuk hálóját.

 

 Db. 2018.