ELENGEDTELEK

 

 

Talán a sors keze volt,

Hogy egymásra találtunk.

A lángoló szerelmünk,

Nekünk, nyugtot nem hagyott.

 

Az elsöprő vágyaink,

Döntésre kényszerített,

Azonban nagy távolság,

Ezt nem könnyítette meg.

 

Megtetted, mert szerettél,

Bár életed nagy részét,

Családoddal ott élted.

Az éveknek alkonyán,

 

Nehéz már váltani,

Te jöttél, gyökereid

Kapaszkodva maradtak.

Közös létünk, telt szépen,

 

Ám, lelkednek nagy részét,

Honvágyad töltötte be.

Láttam fájó érzésed,

Boldog légy, fontos nekem.

 

Őszintén szerettelek,

Ezért elengedtelek.

Lelkem békés és nyugodt,

Mert így vagy boldog tudom.

 

Db. 2019.11.