AMINT, MI MEGBOCSÁTUNK FELEBARÁTAINKNAK

 

 

 

 

Jézus a mennyek országáról

Tanított, tanítványainak.

Péter, megkérdezte a Mestert,

Ha valaki, újra és újra,

 

Vétkezik ellenem vagy megbánt,

Hányszor kell megbocsátani?

Talán, akár még hétszer is?

Nem! Hetvenhétszer is ha kell!

 

Jézus így szólt példabeszédben;

Élt egy király, aki gondolta,

Számot vet a szolgáival,

Hiszen, többen sokkal tartoztak.

 

Be is idézte az egyiket,

Majdnem egymillióval tartozott,

Egy fillért sem törlesztett vissza,

Mintha, elfelejtette volna.

 

Ezért a király így szólt hozzá;

Eladja, majd őt és családját,

A rabszolga kereskedőnek,

Érezze adóssága terhét,

 

Király is kap vissza töredéket.

Térdre borult, az adós szolga,

Könyörgött nagyon, siránkozva.

Király szíve, megesett rajta.

 

Elengedem adósságodat,

Semmit sem kell fizetned, menj haza.

Jóságos király, őt megszánta,

Örömmel távozott, szolgája.

 

Amint, kiment a palotából,

Találkozott, szolgatársával.

Tartozott neki kis összeggel,

Ezért, mindjárt torkon ragadta.

 

Eleget vártam, kérem a pénzt!

Másik térdre esett előtte,

Legyen türelemmel még kérte.

Egy nap haladékot sem adott,

 

Adósok börtönébe vetette,

Mind addig, míg vissza nem fizette.

Ám, meghallotta ezt a király,

Mily kegyetlenül bánt szolgája.

 

Ezért, újból magához rendelte,

Gonosz szolga!- kiáltott rája,

Elengedtem az adósságodat

Mindet, mert megszántalak téged.

 

Neked nem kellett volna e,

Megszánnod azt a másikat?

De ekkor már hiába jajgatott,

A király, börtönbe vetette.

 

Mind addig kellett ott dolgoznia,

Ameddig le nem törlesztette,

Maradéktalanul, adósságát.

Így tesz az én mennyei Atyám,

 

Azokkal, kik nem bocsátanak meg

Szívből, felebarátaiknak.

Mindig készen kell lennünk arra,

Megbocsájtsunk a vétkezőnek.

 

 

 Db.2019.