A TÉKOZLÓ FIÚ

 

 

Gazdag embernek két fia volt,

Az idősebb szorgalmas, komoly,

Öccse, elvágyó, ábrándozó,

Munkáját is elhanyagolta.

 

Egyik napon apja elé állt,

S kérte, adja ki örökségét.

Csodálkozva nézett fiára,

De megosztotta közöttük a vagyont.

 

Kisebbik fiú mindent pénzzé tett,

Majd egy távoli országba ment.

Úgy élt eleinte, mint egy herceg,

Gondolta, pénze sosem fogy el.

 

Hamarosan, egész vagyonát,

Kicsapongva, eltékozolta.

Neki is dolgoznia kellett,

Azért, hogy legyen mit ennie.

 

De éppen abban az időben,

Nagy éhínség lett a vidéken.

Elszegődött kanásznak, paraszthoz,

Hamarosan, gazdájának sem,

 

Volt elég az ennivalója.

Ezért a fiú, nagyon elkeseredett,

Magába szállt és azt gondolta;

Atyám, hány bérese bővelkedik,

 

Én meg itt pusztulok éhen,

Haszontalanul viselkedtem,

Nem vagyok méltó fiának,

Elmegyek apámhoz, szolgának.

 

El is indult, sietve haza,

Ám, nagyon hosszú volt ez az út.

Mikor eljött, lóháton utazott,

Most ereje fogytán gyalogolt.

 

Még egészen messze járt a háztól,

Amikor apja elébe ment.

Átölelte, megcsókolta fiát,

De jó, hogy hazaérkeztél.

 

Minden nap vártam, hazatérted,

Mondta fiának könnyezve.

Atyám, vétkeztem az ég ellen,

És vétkeztem te ellened,

 

Nem vagyok többé méltó arra,

Hogy fiadnak hívjanak engem,

Engedd meg, hogy szolgálód lehessek.

Boldog vagyok, hogy visszajöttél.

 

Szólt az apja, hogy legszebb ruhát

Adják rá, cipőt, aranygyűrűt,

Egy hízott borjút vágjanak le,

Ünnepeljünk, együnk-vigadjunk.

 

A fiam meghalt, feltámadott,

Elveszett és megtaláltatott.

Javában tartott az ünnepség,

Az idősebb fiú hazatért.

 

Egésznap dolgozott, fáradt volt,

Ünnepségen, elcsodálkozott.

Megtudta, öccse tért haza,

Ezért van ünnepi lakoma.

 

Megharagudott, nem is ment be,

Apja jött ki érte, kérlelte.

Sok éven át dolgoztam neked,

Soha, semmi rosszat nem tettem,

 

Mégsem rendeztél ünnepséget.

Fiam, te mindenkor velem vagy,

Mindenem a tiéd, mondta,

Örülnöd kellene, testvéred

 

Visszatért, aki már elveszett.

Gondolj arra mit jelent nekem,

Ki már halott volt feltámadt,

Gyere, te is ünnepelj velünk.

 

Ezt a példázatot Jézus,

Azoknak az írástudóknak

Mesélte el, kik nem értették,

Miért foglalkozik azokkal,

 

Akiket, mindenki megvet.

Meg akarta tanítani nekik,

Isten, senkit magától el nem vet,

Aki a szíve szerint bánja,

 

A bűneit és hozzá megtér.

Isten szeretete mérhetetlen,

Ahogyan Apa, fia iránt.

Az emberek bűne több, nagyobb,

 

Mint a tékozló fiúé volt.

Mégis visszatérhetünk mindenkor,

Mennyei Atyánkhoz, mindannyian,

Mert irgalmas kegyelme árad ránk.

 

Db.2019.