pauleve55 blogja

Személyes
pauleve55•  2015. április 25. 21:31

Úgy vagyok megírva...

Kozmikus vonzások erőterében
mágneses zivatar tépte a szárnyad,
kvantum húrokon megrezdülő lényed'
húzta a sötét űr energiája,

vibráló napszelek zengve dobáltak,
s a sarki fény zuhatagában Földre
szakadt a vágyad, - friss monszun a tájra...
...száraz tetőmre koppannak a csöppek,

jöttödnek hangjai megváltják csöndem,
a galaxisok karja már hiába
ölelne magába, érzésem őrszem,
kint fájdalmas érkezésed vigyázza,

bent a Plejádok fagyott tüze üzen;
ringató kezemmel bekötöm sebed,
csillagporos arcod völgyei felett
bársony békém borítom szemlesütve;

nézd, én úgy vagyok megírva - csak neked,
szép Fényutazó Csillaggyermek.

pauleve55•  2015. április 17. 13:09

Hiding - Rejtőző...

http://en-vagyok09.webnode.hu/news/a21-h iding-rejtozo/




Hiding

Your footprints fade on dirt roads 
in our lost Home's rustling pine forest,
your silent voice softly soars over
the boundless Time's eternal foams,

your woeful smile palely reflects
through each dying sunset, your innocent
teardrops' pearl fall on my seashore, when
waters are singing melody of sadness.

I search you in blissful glory of morning 
sunrise, in weary lights when evening 
sun dies, I look for you in falling

night stars, while a smooth breeze stilly
sighs my crying for magical, lost dreams, oh Dear,
may your way be shepherd by these tears...


Rejtőző...

Földutakon fakulnak a lábnyomaid
elvesztett Otthonunk zúgó fenyvesében,
elhaló hangod íveli át gyöngéden
a végtelen pillanat örök habjait;

bánatos mosolyodat tükrözi minden
lángoló alkony, a könnyeid ártatlan
gyöngyei tengerpartomra hullanak, ha
szomorú éneket súgnak a nagy vizek.

Téged kereslek reggel az áldott hajnal
tündöklésében, s a fáradt fények alatt,
ha este meghal a Nap, kutatlak hulló,

nyári csillagokon, míg egy szellő dúdol
én eltűnt álmokat siratok; ó, Kedves,
őrizzék utadat ezek a könnycseppek...







/saját vers saját fordítással/

pauleve55•  2015. március 14. 20:51

On silent strand... - Hallgatag partszakasz...

http://en-vagyok09.webnode.hu/news/a20-o n-silent-strand-hallgatag-partszakasz/

 


On silent strand...

I used to go walk all alone,
on silent strand behind the vision,
where the matrix falls apart,
appears the real face of life,
across my mind the Styx billows, 
border river of clear repose
wash my failures onto white-clean,
a fallen angel cries inside me,
wounded hope and broken faith
follow me through the dreary days, 
I'd like to leave my fate on boat, 

Charon, please, come and take me Home!...

...my voice echoes over the water,
nothing but stillness hears my prayer.

*

Hallgatag partszakasz...

Így szoktam járni mindig egymagam
a látomás mögötti partszakaszt,
ahol a mátrix képe szétesik,
a lét valódi arcát felfedi,
határain a tiszta béke int,
elmémen át a Styx hullámai
fehérre mossák bűneim, tudom,
egy angyal sír belül mert elbukott, 
széttört remény, és sérült bizalom
kísérnek át sok szomorú napon,
ladikba hadd pakoljam sorsomat,
Charon gyere, kérlek vigyél Haza!...

...hívlak, ám a víz fölött csupán az
ekhó gúnyolja elhaló imám.







/saját vers saját fordítással/

pauleve55•  2015. március 8. 16:39

Lack of You - Hiányod


http://en-vagyok09.webnode.hu/news/a18-l ack-of-you-hianyod/


Lack of You

I hopelessly miss You,
when smooth spring breeze brings 
fragrance of love, Nature's 
rebirth is cheerfully jingling
in immortal creation;

I painfully miss You,
when young summer sings hot song
of fertile nighttime dreams,
and life's dance follows joy,
as if it would be never ending;

I desperately miss You,
when long autumn evenings
show the sad sunset of mine,
and tired Earth is changing
her rich-grown day's crop to foggy dark;

I endlessly miss You,
when parts of twin-flames embrace
to become completely one,
in sorrowful squeeze
of winter snowdrift's icy arm.

***

I timelessly need You,
we'll meet in another time, 
in a parallel universe, 
under bright heavenly stars,
unchanged fates in reborn new lives.

*

Hiányod

Reménytelenül nélkülözlek,
ha a szerelem illatát hozzák halk 
tavaszi szellők, a derűs természet 
újjászületése csilingel lágyan,
s az élet örök teremtésre ébred;

Fájdalommal nélkülözlek,
mikor az ifjú nyár énekli forrón
termékeny éjszakák káprázatának
dalát, s a lét boldog örömtáncot rop,
mintha véget soha nem érne vágya;

Kétségbeesve nélkülözlek,
ha szomorú naplementét tükröznek
a lomha őszi alkonyok, és sötét
ködre cseréli a fáradt Föld bőven
termő napjának megérett gyümölcsét;

Határtalanul nélkülözlek,
mikor tépett ikerlángok egymásra 
találnak, ha mindhiába a télbe
dermedt hóviharok vad szorítása, 
- ép egésszé ölelkeznek a részek.

***

Hiányod időtlen,
egy új tér-időben majd találkozunk,
egy párhuzamos univerzum fényes,
mennyei csillaga alatt, hol sorsunk
változatlan, ám újszülött az élet!






/saját vers saját fordítással/

pauleve55•  2015. március 5. 20:27

honvágy

...magamra hagytál már látom
a csodádra hiába várok
szétcsúszott hétköznapokon 
tériszonyom egyensúlyozom 
számból hullt szavakon ólom
mint szakadékba zuhant sólyom
hidegfrontokon araszol 
a nyűgös élet kérlek hallod?
ne hagyj el nélküled félek...
...mindent odaadtam látod
cserébe megkövült hiányok
húznak a mélybe sodródom
csípős füstszagú alkonyokon
télvégi újrakezdést hoz
hiába pár izgága fényfolt
menekül a fáradt szándék
hozzád könnyen hazatalálnék
otthon látlak?! ugye vársz majd...