pauleve55 blogja

Személyes
pauleve55•  2015. november 18. 11:43

Rune - Rúna-ráolvasás

Rune


Be blessed when you walk with me hand in hand,
and be blessed when you go with someone else,
be blessed in your success on the win's day,
in your joys, in your falls, failures and mistakes,
in your sacred will-power's almighty strength,
be blessed in your desperation's weakness,
in your treachery's helpless abandonment,
in your glorious faith's heroic resistance,
be blessed in your Hell's woeful Graceland,
in your purgatory's uplifting Heaven,
Angels' disguised celestial child,
be blessed,
you deserve gods' unconditional love!


***


Rúna - ráolvasás


Légy áldott, amikor velem jársz kézen fogva,
légy áldott, amikor mással indulsz az útra,
légy áldott a sikerben győzelmed napjain,
örömben, bukásban, hibáid kudarcain,
szent teremtőerőd mindenható egységén,
légy áldott kétségbeesésed gyöngeségén,
ha árulásod tehetetlen sebén sziszegsz, 
ha hősi harcra vezet dicsőséges hited,
légy áldott poklod siralmas kegyelem földjén,
purgatóriumod fennkölt Mennyei körén,
Angyalok álruhás égi gyermeke,
légy áldott, jár neked,
tiéd az isteni feltétlen szeretet!







/saját vers saját fordítása/

 








pauleve55•  2015. október 17. 01:10

India

... közel jövök tehozzád
bizalmam árva kisgyerek,
nyitott tenyerén morzsák
szerelmed arról csipeget;
határaim lemosták
hegyek közül futó erek,
ha eltaszít a vonzás
kisírom India, veled;
szivárványfény spektrumán
át összefont meleg kezek
ikerláng ujja hozzánk
elér az óceán felett.

/To Deepak/

pauleve55•  2015. július 10. 22:18

- born to be free - szabadnak születve -

 



- born to be free - 

...adrift over dangerous deep water  
by material reality's vile ship,
destroyed by inimical scenes' power
of the ego's dramatic rendering,
remember all that Soul doesn't forget,
life's sharp knives can not cut off the spirit's wings,
dreams are flying eternally over 
the Himalaya's grandiose mountain peaks...
...'cause once all we were born to be Free!

*

- szabadnak születve -

...az anyagi valóság ócska hajóján 
hányódva veszélyes mély vizek felett,
hajtva az ego drámai ostromán át
míg megöl a zord jelenetek ereje, 
emlékezz arra, amit a lélek nem feled, 
az élet éles kése a szellem szárnyát
nem vághatja le, az álmok végtelen
szállnak a Himalaya csúcsának havasán...
...mert úgy születtünk, mind, hogy elemi részünk a Szabadság!




/saját vers saját fordítással/

pauleve55•  2015. június 18. 23:03

Sum of the Parts - A részek összege



"You cannot step twice into the same river." - Heraclitus

"The whole is more than the sum of its parts." - Aristotle


„Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba” - Hérakleitosz
"Az egész több, mint a részek összessége." - Arisztotelész


Sum of the parts - algebraic calculus

Yes, surviving, smashed into tiny parts
there is no glue to undo the fell crash,
to tide over the exploded sadness
across the ruptures' deep-obscure ravine;

the puzzle's dead solution falls into
incomprehension of absurdity,
the helpless sorrow blindly errs within
irreversible operations' truth, 

how to step twice into the same river?!
...shh... a real face breaks the surface of horror,
parts' sum is less than the ancient whole all,
but more than enough for a new original.


*


A részek összege - algebrai művelet

Igen, túlélni, apró darabokra törve,
nincs ragasztó, hogy visszacsinálja az épet,
hogy a törésvonalak feketére égett
mély szakadékaiból éledt kínt legyőzze;

a rejtvény halott megoldását a fájdalom
képtelensége nyeli el, s a tehetetlen
bánat sok visszafordíthatatlan művelet
kőkemény igazsága közt tévelyeg vakon;

abba a folyóba kétszer hogyan léphetek?!
... csss ... a borzalom tükrét egy igaz arc töri szét,
a részek összege kisebb, mint az ős egész,
de egy új eredetihez több is, mint elég.



/saját vers saját fordítással/

pauleve55•  2015. május 1. 21:47

Halszagú széllel...

Nézd, lebegő szürkébe
fáradnak a fények,
és észrevétlen elém állnak
a fák alatt rejtőző árnyak;

téged látlak,
ismeretlen, 
vibráló arcéledet
vetíti képzeletem,
lassul a csönd, békét csicsereg
a lombkoronák sűrűjében
elpihenő élet,
valószerűtlen e perc, mint a
vackára mellettem siető
mókus derűs bizalma,
érzem, ahogy elfut,
itt, a könnyező párába bújt
fenyőtörzseken túl,
már az égre vezet fel az út;

eltompulnak a hangok,
titkot gomolyog a tó
lustán a túlsó partról,
- ez is egy hosszú nap volt - 
az alvó híd pillére 
még rám köszön sötéten,
és a halszagú széllel
lassan hazaérek;

kisuvickolt csillagutakon
félve zizeg, most fakó a Hold,
míg végre,
kinyújtózik az égen
a rejtekadó éjjel.