pillanatok az életemből

Ha "Mesterem" ma olvasna,

kapnék a fejemre,

és igen,

visszanézve  

igaza is lenne.

Rímtelen, túlsokat a "semmiről" sorok,

de már mondtam:

 Ez is én vagyok.

Van olyan,

hogy nincs rá jó szó,

se rím , se dallam,

mert mind disszonánsa csupán

a kimondhatatlannak.

Azt érzed : mindent mit mondanál

már megírták előtted,

s neked nem maradtak

csupán

csillámos közhelyek.

Vagy azt,

hogy szíved oly csordultig tele,

hogy nem csak szemüveged rózsaszín,

de az tollad tűhegye,

és zenébe bújtatnád a világot

de nem fér  bele ...

még emlékszem a tanácsodra :

Tedd le tollad,

ülj le mellé,

és nézz a szemébe.

Csiribiri A szavak