pillanatok az életemből

Vers
narnia•  2012. október 24. 20:15

Zelk Zoltán - Úgy tudlak téged

Nem rejtőzhetsz el már előlem,

nem menekülhetsz. Fogva tartlak.

Rab vagy. S megalvadt bánatomban

már csak rabságod vigasztalhat.

 


 

S hogy még gonosznak sem kell lennem

ha futni vágysz, én futni hagylak.

S mily könnyü szívvel! hisz tudom már

emlékeimtől visszakaplak.

 

Egy mozdulat, egy szó, tekintet...

bennem, köröttem rezgő részek.

De ha úgy akarom, belőlük

fölépíthetem az egészet.

 

Téged. S köréd a szobát, házat,

az utcát is a béna fákkal.

S a napszakot... Így kaplak vissza

tested köré varázsolt tájjal.

 

Mit rejthetnél el már előlem? –

Megtanulta szemem az ívet,

amit karod hasít a légben,

ha magadra húzod az inget.

 

S a guruló vizgyöngyök útját

a két mell közt, a test árkában,

amikor nyújtózkodva, lassan,

felállsz fürdés után, a kádban.

 

Kifosztottalak, lásd be végre,

elloptam, íme minden titkod.

Tudom félő, lágy harapásod

s bőröd alatt az eret, izmot.

 

S mikor szeretsz: leheletednek

gőzét. Síró, kis lihegésed.

Megtanultalak én örökre,

nem rólad tudok már, de téged.

 

Én téged tudlak és úgy tudlak,

mint az isten, ki megteremtett.

Rezgésből, árnyból és szinekből

újból és újból megteremtlek.

narnia•  2012. június 26. 19:17

szavak kellenének

...vagy csak elég egy-egy szál kék, vagy fehér virág. Ahogy az a másik osztály.

 Ötven év. Újra összegyűlő 'gyerekek'...

 " Tanárúrnak jelentem, az osztály létszáma....hiányzik..."

 

...pont annyi szál.

 

 

A tanárúr csendes ember lévén ma korán fekszik, behajtja a spalettákat az ablakokon. 

 Sok ablak...amolyan rituális körséta ( hangban közben vele vagyok...a membránon is átsüt a csend)

 ...valamikor fénykorában óvoda volt az épület. Falai gyermekkacagást őríznek...de most megillatődötten és meghatódottan némák. ..meg sem nyikordulnak a spaletták.

 Sokszor találkozik ott is még egy osztály....de ma csendes a ház. Holnap korán kell kelni....

 Vonat...sínek...állomás...Keleti-Nyugati...a reptérről is erre tart valaki....

 Farkasrét...Hóvirág út...parcella

 


 " Tanárúrnak jelentem......hiányzik..."

 

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.2913818543406.99684.1798954431&type=1

 


egy szál fehér virág

 

Búcsúdal

 

Weöres Sándor - Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

 

narnia•  2012. április 12. 14:01

selyemfehéren

 

fel, támadás, fekete, selyem, szalag, befelé, folyó, könnyek,

megölel, érinthetetlenséggé, foszló, örökké



 lelkeiken reggel még
érinthetetlenséggé foszló támadások
fekete zajai ültek
kövek
abban a percben láttam amint
letették: nem kell
cipelni tovább csak a selyemfehéren folyó örökké-t
szívek fölé felemelni az érintéseket
mert aki megölel
már el nem enged
és befelé sem szégyell könnyeket
mik odakinn sem lehetnének fényesebbek
szalagok libbentek
kötésekké
fel kapta őket a jelen
és a jövendőbe a múlt szavaival indultak
Illyés  Lennon  Madách kisérte lépteken

elvitték magukban

mit sosem látsz a képeken

 

2012 április 11 

 

 

 Illyés Gyula - Jó érezni

 


Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép,
és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk,
külön tévelyegve;
talán egy kis fészek adja meg
nekünk,
hol ajk az ajkon egymást
átölelve,
nevetve-sírva boldogok leszünk.

 

 http://www.facebook.com/media/set/?set=a.2622843989224.93943.1798954431&type=1

 

narnia•  2012. március 18. 13:35

Jékely Zoltán - Séták a Zugligetben

Kék csillagát sziklaszín bükk alatt
hetykén lengeti már a télizöld;
alatta nagy barlanglakó vadak
csontvázait morzsolgatja a föld.
Egetverő vén bükkök gyökere
öles mélységben köréjük karolt:
ennyi azoknak minden öröme,
kiknek itt valaha víg násza volt.
S most csak azt várják, hogy fahegybe szálljon
s csirippoljon valamit egy madárka:
a csitri hang végigfut a sudáron
s nagy csontvázuk lent zúg-zeng, mint a hárfa.

*

Itt szökdösnek a vézna mókusok,
egyetlen rossz ideg izgága testük;
ugrás közben lompos farkuk suhog,
húzzák maguk után, mint nyírfaseprűt.
Bolond szökdécselés az életük,
s nyomorult lapulás ág-könyökében,
rossz odujokban pókok és tetük
között vacogtak át ezen a télen.
Tavasszal égbenyúló lapi-sátrak
rejtik őket, kuncognak és makognak;
alattuk mélyen alszanak a Bátrak,
kiket ősapáink kipusztítottak.

*

Itt járunk most ketten örökre eltünt,
elhorkant bölény-szerelmek helyén,
s úgy érezzük, roppant nagy a szerelmünk,
tán legnagyobb a világ kerekén
s csókkal, virággal kéne ünnepelnünk –
Hiába vágod fogaid belém:
tán akkora sincs emberi szerelmünk,
mint cincéreké az ág levelén.

*

Itt állanak a sziklatestű bükkök,
napfoltozottan ég a szürke kéreg;
fogyatkozó, sudár sereg, közöttük
pusztítanak a balták és a kések.
Tudom, úgy illenék, hogy most megálljak
s a legnagyobba egy nevet bevéssek;
de örökké a nagy bükkök sem állnak.
Minek vésném neved az eltűnésnek? –

*

Míg a hegyek egy-két centit lekopnak,
addig mi ötször-hatszor meghalunk.
Tesz-vesz minket a sors, próbál, rakosgat
s kicserél végképp, ha megunt.
Torkukszakadtából azért kiáltnak
a hegytetőn nagyot az emberek,
mert azt hiszik, ha ők halálra váltak,
hangjuk a sziklában tovább rezeg.
Mi ne kiáltsunk. Inkább csak fogózzék
belém fogad fehér csonthorgonya;
ne hadd, hogy az idő tovább lopózzék:
ölelj, harapj, ne engedj el soha!

narnia•  2012. március 18. 07:14

---van amire :