kosa blogja

csak úgy telnek a napok

egyik ágyvetéstől a másikig

reggel volt s már megint este

talpig sötétben az éjjel

falon szaladnak szerteszét

az emlékek

összesimulva a vágyakkal

 - ha még vannak -

vagy csak képzelet

amely nagyon félszeg

s egy szempillantás alatt

el is vérzett

késő éjszaka

letérdel a gondolat

bántja ha bántják

nem tudja mit akar

nehéz a kereszt

mégis cipelni kell

egy slukkot kérek

egyebet semmit se

pofátlanul hideg van

gondolataimat begomboltam

nem akarok emlékezni

'mi összekötött valaha

pofátlanul szép voltál

mint Mona Lisa mosolya

én voltam a festő

megálmodtalak magamnak

pofátlanul hideg van

kilyukadt a zsebem

kigurultak álmaim

felvegyem ne vegyem?

pillanatokból font emlék
mint festék pattogzik a falról
a színek összemosódnak
és könnyeim az arcomon
lehet hogy csak képzeltem
a szerelmet nagyon
dallamot a szívemben
és táncot a parketton
leszek majd magány
továbbra is magamnak
kétségbeesett kérdés
habzás a folyóban

lehet már nincs értelme a szónak

csak halandzsa halandzsa

azért ritkán de mégis beszélünk

talán nincs semmi haszna

látod csak pontok pontok maradtak

a kérdőjel kihúzta magát

így választ sem kell várnod

barátom elnapolta ő is sorsát

nyertünk vagy vesztettünk

ki a megmondhatója

az élet nagy kirándulás de

én egy helyre tapadtam