kosa blogja
VersFarsangi rigmusok
Kutyulok és kotyfolok
békát, barkát, bodócsot.
Főszakinak becéznek.
Gyere hozzám vendégnek!
…
Én vagyok a Cirmos cica,
kisgyerekek cimborája.
Csak a tejet szeretem,
de a húst is megeszem.
…
Lefe-lefe-lefetye,
kedvencem a tejecske.
Hunci cica a nevem,
ne csúfolkodj Te velem!
...
Én vagyok a Zöld király,
héthatárban híres ám!
Szeretem az igazságot,
kinyírom a hazugságot!
…
Vörös király becses nevem.
Reszketnek a falevelek.
Nagyon sokszor mérges vagyok,
mert nem kapok libacombot.
...
Zé betűmtől mindenki fél.
Szegényeknek drukkolok én.
Igazságot osztogatok,
aztán gyorsan elsurranok.
...
Én vagyok az öreg seprű,
tetűt, bolhát összeseprő.
Ha megunnak, hát kidobnak.
jó leszek majd vén karónak.
...
Öregasszony nem vénasszony.
Megiszom a pálinkát.
Ha eldugják a bagómat,
elkapom a sodrófám.
...
Én vagyok a Hófehérke.
Segítőim a hét törpe
Lustálkodom éjjel-nappal.
a királyfi kóborolhat.
...
Hamupipő a nevem,
bíbelődöm lencsével.
Minden nap csak turkálok,
leléptek a galambok.
...
Piroska az én nevem,
tekeregni szeretek.
A fél erdőt bejárom,
hol vagy farkas barátom?
...
Csindaratta bumm, bumm, bumm!
Varázslónak lenni jó.
Hókusz pók és piripók,
lennél-e te víziló?
...
Nagy Varázsló a nevem.
Jó voltál-e gyermekem?
Mert ha nem, hát béka leszel!
Kuruttyolhatsz egész éjjel.
...
Bohóc vagyok, könnyezek.
Vershagyma megcsípett.
Mire visszacsíptem volna,
megette a Dani Jóska.
…
Bejártam a világot.
Elátkoztak mindenhol.
Visszajöttem törpének.
Kussolhatok egyvégben.
-2012- és február
Télcsalogató
Hó kell, hó kell, hó!
zsörtöl brummogó,
álmom ellopták
tavasz-manókák.
Január van már,
nap hegyeken jár,
jöjj el télanyó,
szánkón sikulj, jó?
Bújjak váramba,
a barlangomba,
picsi-pacsi tél,
mackónép remél.
egy villanás volt
belesírtam magam
az éjszakába
jobb lett volna talán
beszélni egymással
ahogy valamikor
nem is olyan régen
öledben ringattad
kócos szenvedélyem
villanás volt csupán
a kabátod felvetted
kiszakadtál belőlem
pedig én szeretlek
Karácsonyi morzsák _régebbi _
A fehér, nagy csendek
csak jönnek, nem mennek,
Szentlélek, Úristen,
simogasd meg lelkem!
Itt és ott hófoltok,
elszállott karácsony,
bonbonos álmokban
részegség zakatol.
Díszgömbnek fényében
önmagamat nézem,
nincsen benne képlet,
nézőpont kérdése?
A nagyvilág forog
és vele a gyomrom,
túl fösvény vagyok, hogy
eladjam a napom.
Mindig mindenkinek igaza van, de főleg nekem!
Anya mindenáron
azt akarja, hogy orvos legyek,
mert akkor csak amúgy
dől a pénz a házhoz.
Tegnap éppen
a fogamat húzták, majd
leszédültem az ágyról.
Na, de ott volt anya s a kedves
nővérke néni, érte megéri,
ha kilyukad egy-két fogam.
Olvasni még
nem igazán tudok, pedig
mindjárt itt a Karácsony.
Tanító nénimnek be nem
áll a szája:
-Utcaseprő leszel -mondja -,
majd meglátod!
Én még
nem döntöttem el,
hogy mi akarok lenni.
Orvos bácsi?
Pfúj! mindenhol
csak lyukas fogak
meg véres vatta.
Vagy inkább
utcaseprő?
Ő legalább
nem kínoz senkit,
szép nagy kupacokba
a leveleket összesepri.
A tanító néninek
mindig igaza van, de
főleg nekem!
Az igazgató bácsi
csak csóválja a fejét:
-Ej, ej, ej ez az osztály,
ez az osztály
még hová fajulhat?