kosa blogja
GyerekeknekTélcsalogató
Hó kell, hó kell, hó!
zsörtöl brummogó,
álmom ellopták
tavasz-manókák.
Január van már,
nap hegyeken jár,
jöjj el télanyó,
szánkón sikulj, jó?
Bújjak váramba,
a barlangomba,
picsi-pacsi tél,
mackónép remél.
Mindig mindenkinek igaza van, de főleg nekem!
Anya mindenáron
azt akarja, hogy orvos legyek,
mert akkor csak amúgy
dől a pénz a házhoz.
Tegnap éppen
a fogamat húzták, majd
leszédültem az ágyról.
Na, de ott volt anya s a kedves
nővérke néni, érte megéri,
ha kilyukad egy-két fogam.
Olvasni még
nem igazán tudok, pedig
mindjárt itt a Karácsony.
Tanító nénimnek be nem
áll a szája:
-Utcaseprő leszel -mondja -,
majd meglátod!
Én még
nem döntöttem el,
hogy mi akarok lenni.
Orvos bácsi?
Pfúj! mindenhol
csak lyukas fogak
meg véres vatta.
Vagy inkább
utcaseprő?
Ő legalább
nem kínoz senkit,
szép nagy kupacokba
a leveleket összesepri.
A tanító néninek
mindig igaza van, de
főleg nekem!
Az igazgató bácsi
csak csóválja a fejét:
-Ej, ej, ej ez az osztály,
ez az osztály
még hová fajulhat?
Mondókák
Erdő mélyén házikó,
abban lakik nagyanyó.
Kis mókuska eteti,
friss mogyorót visz neki.
*
Kendermagos tyúkocska
tojást tojik naponta.
Tojásból lesz rántotta,
boldog anyó, apóka.
*
róka-móka
Sántít a róka,
lompos a farka,
éhes a tyúkra,
lesz vele gondja.
Hiába matatsz!
- mondja a kakas.
Menj haza róka,
feküdjél hasra!
Meg kell tanuljam a szorzótáblát!
A tanító nénink
sohasem fárad el.
Hússzor mondtuk el
a szorzótáblát egy órán,
nekem a hetes nem megy.
Blanka keveset beszél,
nem úgy mint a tanító néni, de
amikor rám néz -
meg kell tanuljam
a szorzótáblát!
Az a boci nem is lila
Amikor jó jegyet kapok matekból,
anyu mindig vesz nekem
egy lila bocis csokit,
és azt mondja:
- Látod, látod
még a lila boci is örvend!
Hát én nem értem,
a múltkor, amikor falun voltunk,
a szomszéd bácsi kertjében láttam
egy bocit, nagyon kövér volt és sáros,
de nem lila.
Akkor nekem anyu hazudott?