kosa blogja
Bulvárhangulatfoszik
fáradtan szöszöl a napsugár
ez már alig nyár talán
tollpihék repülnek galambpár hátán
fürge darázs enyeleg muskátlim nyakán
ez az egy virág maradt meg csupán
a többinek a szemét kibökte a magány
gány gány gány talány
a fű olyan mintha kétszersültvolna
ropog a macska talpa alatta
minden a semmi semmi a minden
lassan de tökbizti hogy belép a nincsen