kosa blogja

fáradtan szöszöl a napsugár

ez már alig nyár talán

tollpihék repülnek galambpár hátán

fürge darázs enyeleg muskátlim nyakán

ez az egy virág maradt meg csupán

a többinek a szemét kibökte a magány

gány gány gány talány

a fű olyan mintha kétszersültvolna

ropog a macska talpa alatta

minden a semmi semmi a minden

lassan de tökbizti hogy belép a nincsen