kosa blogja
Karácsonyi morzsák _régebbi _
A fehér, nagy csendek
csak jönnek, nem mennek,
Szentlélek, Úristen,
simogasd meg lelkem!
Itt és ott hófoltok,
elszállott karácsony,
bonbonos álmokban
részegség zakatol.
Díszgömbnek fényében
önmagamat nézem,
nincsen benne képlet,
nézőpont kérdése?
A nagyvilág forog
és vele a gyomrom,
túl fösvény vagyok, hogy
eladjam a napom.
Négysorban
Négysorban fáj az élet
Négysorban szép is minden
Négysor lehet hogy kevés
Négysor maga az egész
megj.: 2006.V.19.
szalasztom
semmit se szóljál
azt is csak halkan
fogjad a kezem
minden ez nekem
simogasd arcom
hagyjad hogy fogyjon
az idő maszkom
stopp és rohadjon
alvóba szenderegjek
körbejártam magamat
részletesen
kívülről belülről
térben és időben
(emlékszem pontosan mindig
féltem)
éjszakáim többnyire
fehérre meszeltek
most sincs másképp de nem
csendben és nyugalomban
lépcsőházi zajok ijesztik
a falakat
egy kutya vonyít lassítja
tudatom
az ágy recseg mint ropogó
csontom
befordulok balra
hat hét nyolc mély levegővétel
talán ez segít hogy
alvóba szenderegjek
Mindig mindenkinek igaza van, de főleg nekem!
Anya mindenáron
azt akarja, hogy orvos legyek,
mert akkor csak amúgy
dől a pénz a házhoz.
Tegnap éppen
a fogamat húzták, majd
leszédültem az ágyról.
Na, de ott volt anya s a kedves
nővérke néni, érte megéri,
ha kilyukad egy-két fogam.
Olvasni még
nem igazán tudok, pedig
mindjárt itt a Karácsony.
Tanító nénimnek be nem
áll a szája:
-Utcaseprő leszel -mondja -,
majd meglátod!
Én még
nem döntöttem el,
hogy mi akarok lenni.
Orvos bácsi?
Pfúj! mindenhol
csak lyukas fogak
meg véres vatta.
Vagy inkább
utcaseprő?
Ő legalább
nem kínoz senkit,
szép nagy kupacokba
a leveleket összesepri.
A tanító néninek
mindig igaza van, de
főleg nekem!
Az igazgató bácsi
csak csóválja a fejét:
-Ej, ej, ej ez az osztály,
ez az osztály
még hová fajulhat?