kosa blogja
kicsi Mikulás
Megöregedtél Mikulás,
vajon most,merre,hol jársz?
Nehéz lehet az a puttony,
hagyd az időt,hogy csak fusson!
Pihenjél meg közbe-közbe,
tegyél sálat e hidegbe,
sapkádat se felejtsed el,
hideg szél fúj, a Nemere.
most fejeződsz be
felhőket karcolok az égre
bánt a fény
amióta elmentél
s veled a remény
szitál a köd a
durva hidegben
rágyújtok
nem hamuzom le
kit is érdekel
mi van ha nincs vagy mi van ha lenne
becsapom
az ajtót magam után
adiósz november
most fejeződsz be
nyílik Égnek kapuja
nem Földön járok
zavaros vizek fölött
gyönge szárnyakkal
nyílik Égnek kapuja
a metsző sötétségben.
-álom-
talán a telet kibírja
tagadhatatlanul ősz van
fésületlen gondolataimban
árnyékok suhannak
a fal mentén valahol
ott kullogok én is
derogál a hideg szalad
a gázóra
lazán veszi magát
a hűtő is
tornyosodnak a számlák
halomban
hideg van fázom és pont
előveszek
egy méretes mellényt
talán
a telet kibírja
elnapoltam magamat...
meguntam túlélni
napokat órákat pillanatokat
szédületesen forog bennem
a világ
szavak kopognak mint bakancs
a sztrádán
mért néznék vissza
senki sem
szól utánam
megyek egymagamban
tekintetem béna
megírtam e verset is
eggyel több a sorban
vánszorgunk árnyékommal
egymást átkarolva