Gondolatok

JohanAlexander•  2017. október 12. 12:14

Gondolatok

Sokszor az ember, kénytelen hajtani fejet,

 

mert az elme ott van, mindenek felett!

 

 


 

 

Biztos jó helyen jársz és mindenki szeret?

 

 

Bár, mikor leülnél, nem is találsz helyet.

 

 

Valakinek kellett? Ott más szeretne ülni?

 

 

A megrázkódtatástól, legjobb menekülni!

 

 


 

 

Néha csak azt hinnéd, ez véletlen műve,

 

 

exkuzálod magad, mindent mélyre rejtve!

 

 

Tán rájössz, belőled bolondot csináltak,

 

 

kihasználják jó szándékod, s minden hibádat.

 

 


 

 

Akkor mikor késő, rajtad jót nevetnek,

 

 

mindent ami jó volt, galád mód felednek.

 

 

Magadban bajoddal, az út szélén hagynak.

 

 

Tovább ők az úton, nélküled haladnak.

 

 


 

 

Nem számít mi voltál, látják mivé lettél.

 

 

Velük a jövődben, mindegy mit terveztél.

 

 

Mikor ment a hintó, kapaszkodtak rajta.

 

 

Most a véleményem, szám ki nem mondhatja.

 

 


 

 

Rég szárnyalt a lelked, ma gyorsan felejtik,

 

 

mint az emlékedet, mély gödörbe rejtik.

 

 

Többé már nem kellesz, mint előtte más sem.

 

 

Megszűnik a léted, csak mondják majd: Ámen.

 

 


 

 

Lassan földre szállok, minden mi volt emlék,

 

 

ne hibáztass! Hiszen te is pont ezt tennéd.

 

 

Fontosabb bárminél, asszonyom, családom!

 

 

Nem hiszem , hogy később ezerszer megbánom.

 

 


 

 

Talán, nem oly' nagy baj, néha fejet hajtunk.

 

 

Később majd megsegít, jövőnk és a sorsunk?

 

 

Adjuk meg a mának, mindent amit lehet!

 

 

Ott marad az elménk, hidd el minden felett!

 

 


 

 

2016.10.17.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

JohanAlexander2017. október 12. 18:55

@jade1023: Kedves Margit, örülök ha tetszett, szívből köszönöm!

jade10232017. október 12. 17:51

Adjuk meg a mának, mindent amit lehet!


Ott marad az elménk, hidd el minden felett!

Nagyon jó!