kékmagnolia (Perzsi.)

Perzsi.•  2023. szeptember 22. 17:45

Emlékek

Böngészgetek a neten. Egy csoportban egy képen tunkolt kenyér látható. Más néven mártogatós. Pörköltszaft, jó dúsan pirospaprikás. Anno én is ettem mamámnál. Igaz, ott rirkán, mert sajnos ritkán aludtam náluk, a hétvégi pörköltet pedig korán reggel tette fel főni a mama. Otthon is kaptam, de volt morgolódás miatta, mert ugye 2 gyerek, s egy szelet tunkolósnál nem álltunk meg. Nem marad leve a pörköltnek!-szólt ilyenkor anyám. Mamánál volt más csemege is, amit azóta sem igen ettem. Szalontüdő... de csak amit ő készített. Mióta ő nincs, kétszer kóstoltam, más által elkészítve. Csalódás volt mindkettő. S a sütije! A kedvenc szelet, ahogyan ő hívta. Nem a nagykönyv szerinti. Nem tudom mit tett bele, de azóta sem éreztem azt az ízt. De, tudom. Magát tette bele. S azt utánozni nem.lehet. Vagy a borsólevese, új kis zsenge zöldborsóból. A kevés, zsíron pirított vöröshagyma, kenyérre kenve.És a rántotthúsok...

Azon gondolkoztam, vajon én alkottam e olyan ételeket, amiről néha bevillanok majd az utódaimnak. Vajon emlékezni fognak a mi "kedvenc" sütinkre? A bundás-fahéjas almákra? Azt tudom, hogy a frankfurti levesemre igen. Annyiszor kérték, már -már követelték egy időben, hogy a végére megcsömörlöttek tőle. Egy életre való adagot megettek belőle. S emlékezni fognak az ecetre. Mivel én a saját levesemet, de akár egy zöldbabfőzeléket is azzal savanyítottam. De csak a saját adagomat. Azóta ők úgy mesélik, minden elrontott ételt ecettel igyekeztem feljavítani. Persze nekik ez jó poén.

Más ételekre is emlékezniük kellene, oly sokszor kérték...pl a rakottkelt, vagy a töltött burgonyát.( kivájt burgonya megtöltve fasirttal,majd kisütve)

Túrógombóc, vaníliaöntettel. Bundáspalacsinta...

Én emlékszem. Vajon ők is?


"A mi kedvencünk"

Végtelenül egyszerű, de pepecselős , sütés nélküli süti.


Tejbegríz, 3 féle ízesítéssel

-málna-citrom-csoki

Vagy

-csoki-kókusz-puncs

,de bármilyen lehet, pl mandulás is. A boltban vett ostyalapokra rákenjük a különböző ízű és színű tejbegrízeket, minden réteg  közé teszünk ostyalapot. ( jobb , ha kettőt) Az utolsó lapra saját készítésű csokibevonatot kenünk. Én csináltam karamellát, s összekevertem az olvasztott csokival. De csináltam cappucinós csokibevonatot is. Bármilyet lehet, fantázia kérdése. Egy éjszakát állt a hűtőben, másnap lehetett szeletelni. Ami nem mindig sikerült, a puha mivolta miatt, így inkább nyiszatolás lett belőle. Sokszor orrán- száján át folyt ki belőle a krém. Annál jobban fogyott. 


Ez a mi kedvenc sütink. Volt.

Perzsi.•  2023. szeptember 11. 13:07

Fagyott lelkek

Éltek és meghaltak,

a lelkek megfagytak,

megfagytak, abban a tűzben,

abban a keserű füstben,

melyet sajátjaik küldtek nekik,

miközben az ő zsebük egyre csak tellik...


In memoriam WTC 2001

Perzsi.•  2023. szeptember 7. 17:48

Úgysem mered...

Sokan állítják magukról, hogy nem ítélkeznek. Létezik ilyen ember?


Kíváncsi vagyok, hogy milyennek láttok, hisztek?

Az internet nem ad valós képet az emberről, bármennyire is igyekszik az ember, de azért mindenki kialakít a másikról valamilyen képet, véleményt). 

Nem, nem unatkozom, de épp ma, pár órája olvastam itt a poeten egy hsz-t, ami arra ösztökélt, hogy feltegyem a fenti  kérdést.


Egy  hsz ezt hozta ki belőlem:

Vannak a világban olyan természetes "dolgok", amikre az ember magától is rájön. Pl, hogy a víz folyékony. Biztos? A víz lehet kőkemény is,( jég) és illékony, azaz légnemű is.( gőz, pára, köd)


Szóval: milyen vagyok én? 

(Úgysem mered...)

Perzsi.•  2023. szeptember 1. 17:23

Jó szerencsét!

Minden év Szeptember elsején az országban ünnepelnek, emlékeznek. Emlékeznek azokra a bányászokra, akiknek szinte emberfeletti munkája gyümölcseként a szén a felszínre került, hogy aztán a hőközpontokból meleg varázsolódjon a lakásokba. Fekete gyémánt. Ez volt , s ma is az, a szebbik, hangzatosabb neve. Ez a fekete gyémánt azonban sokszor bordós színűvé  változott. Bordóssá, mikor egy-egy sújtólég következményeként bányarobbanás, omlás következett be. Sokan maradtak odalenn. Némelyikük teste soha nem került elő. Az ő koporsójuk maga a bánya, talán az idők végezetéig. Sok-sok év múlva az ő csontjaikból valóban gyémánt lesz. Csak épp nem fekete,se nem bordó,  hanem kristálytiszta, átlátszó, fénysugarakat szerteszét szóró apró gyémántcsepp, melyet a hátrahagyott szerettek könnyei festenek szivárványszínűre.


S a szélben felcsendül egy kívánság, mely felénk köszönés is: Jó szerencsét!

Perzsi.•  2023. augusztus 31. 12:44

Vajon a titok örökre titok marad?

Zűrzavaros a világ. Egyre jobban látszik, érződik ez minden téren. Az utóbbi időben sokat gondolok a másik oldalra. Vajon az emberi léleknek van e lehetősége odaát minden információhoz hozzájutni? A kérdéseire választ kapni? Pl belenézhet , hogyan jött létre a bolygó, az egész világegyetem? S azon belül is az emberiség? Láthatja e a dinoszauruszok korát? Megtudhatja, hogy előttünk hány civilizáció létezett a földön? Hogy ők honnan jöttek, s mi céllal? Megtudhatja, hogy ma kik uralják a bolygónkat, s hogy hogyan lehet őket leváltani? Éhes vagyok. Információkra éhes. Nem feltevésekre, puszta találgatásokra, hanem a hamisíthatatlan, igaz dolgokra. Vajon egy egyszerű halandó hozzájuthat ezekhez a fontos információkhoz? S ha igen, dönthet e, azok ismeretében a további létezéséről?


Most vetítette az egyik csatorna Az ifjú fáraó című 3 részes filmet. Elgondolkodtató. Egyszerre érdekes, s mégis visszataszító világot, uralmi rendszert mutat be. Vajon a film mennyiben tér el az akkori valós eseményektől?

Éhes vagyok...