kékmagnolia (Perzsi.)

Bevallom, elnézegetem a faragott dísztököket, mécseseket, szörnyszülött figurákat. Tetszik ahogyan mókáznak az emberek. Érdekes, néha bájos ez a Kelta ünnep. Bajom nincs vele, de a cukorkáért kopogtató gyerekek... mit ne mondjak. Szerencsére eddig még nem találtak ide. Váratlanul ért volna. Nincs itthon édesség. Ami volt/van, azt felfaltam.Nekem eddig ez a nap nem volt releváns. Erre ma kiderült kisunokám jön, és várja a cukrot. Nosza! Gyermekkor, téli esték emléke. Elővettem a diákcsemegét, felaprítottam, (dió, mogyoró, mazsola, pisztácia, mandula). Majd csináltam karamellát, kristálycukorból. Megszórtam a magokkal, feltekertem, golyókat formáztam belőle. Az összes ujjam leégett, de megérte. Gyorsan sütöttem sütőtököt is. Egy pudingos, kekszes sütire is volt idő. Most várom az unokát. Fő az örömszerzés, és a csillogó szemek. Szép, tökös estét kivánok! :-).

Zongorázok. Nem a tévé távirányítóján, hanem a kedvenc rádióadóim között. Top fm oldies, Sláger rádió, Mega dance rádió, Poptarisznya oldies, stb. Aztán rájövök, már ez sem köt le. Talán a közelgő Mindenszentek, talán a korai sötétedés, nem tudom. Az ősz színei elvarázsolnak ugyan, de valami hiányzik. Most öregnek, és fáradtnak érzem a lelkem. Nagyon fáradtnak 

Bölcs emberek azt mondják, az életben a dolgok mindig egyensúlyban vannak. Vajon igaz ez napjainkban is? Vajon mindenki egyetért ezzel? Egy kissé bizarr dolog fogalmazódott meg bennem. Vannak beteg, kiszolgáltatott emberek.Akik mindennapjaikat  fájdalomban , betegségben töltik el. Az egyenlő arány elve alapján , a betegség és egészség is egyensúlyban van.  Tehát valaki szenvedése, fájdalma az "ára"annak, hogy más boldog és egészséges legyen? 50% fekete és 50 % fehér = szürke. ( kicsit elviccelve ez itt most nem a szürke 50 árnyalata regény torz változata)

Átbillenhet e a világ egyik oldalról a másikra? Merre tartunk most? Nem egyénileg, hanem kollektívan. Ha megszűnik valaki fájdalma, mert pl meggyógyul, vagy eltávozik, a fájdalom hulláma átszáll másra? Mi történik, ha a mérleg kibillen egyensúlyi állapotából? Ezeket a napokat éljük. (?)

A mai világban, melyet egy marék gátlástalan pénzember irányít, már nem olyan könnyű az élet. Ott, ahol a politikusok a gyűlöletre buzdítják az embereket, az már rég nem egység, nem ország. Ott ahol családtagok mellőzik egymást, mert egyik oltott, a másik nem, ott igazi szeretet nincs. Abban a világban, ahol rettegni kell ha az ember beteg lesz, beviszi e a mentő, ellátják e, ott nagy baj van. Ahol a Hipokrateszi eskü csak díszként szerepel a diploma mellett, ott nincs remény.(?) Ahol félelemből, megalkuvásból, nemtörődömségből nem szól, nem cselekszik az orvos, ott a halál az úr. Ahol a kényszerűségből oltást felvevők hitvallása:ha nekem muszáj volt, legyen mindenkinek az, ott az rosszindulat, butaság röhög az élet felett.Ahol a  nehogy már csak én szívjak mottó uralkodik, ott a lélek halott.Ahol az emberek már annyira belezombultak a kialakított, kreált világnyavajába, hogy a "törvénnyel" ránk erőszakolt maszk felvételére való felszólítás gyilkosságba torkollik, ott már valóban a félelem az úr.( Németország, benzinkút)

A hamis média, a butító műsorok, álhírek, mind -mind métely. Ahol azt hirdetik, világszínvonalú az egészségügy, miközben osztályokat, rendelőket zárnak be, mert nincs szakszemélyzet... Ahol a még megmaradt orvosok, nővérek némelyike kinéz a folyosóra, jön e valaki? Mert ha nem jön, megengedheti magának, hogy emberséges legyen. Lopva...Megengedheti, hogy a szinte nullára csökkentett szerelékekből valamit adjon a betegnek. Hogy csökkentse a fájdalmát. Hogy megőrizze az emberi méltóságot. Hogy aznap ne sírva menjen haza.

Mindezt lopva... Mert a pénz fontosabb mint az emberi élet.(?)

"Senki sem mondta, hogy az élet igazságos."

"Amit adsz, azt kapod vissza".

"A karma törvénye utolér".

Sorolhatnám még a "bölcsességeket", de csak felidegesíteném magam rajta.

Közhelyek,s jobbára akkor használják őket, mikor vagy le akarják zárni a beszélgetést, (mert ezekkel azt érik el), vagy mert nincs önálló gondolatuk.

Nem tudom, hogy akik a karmára hivatkoznak, honnan veszik az "ismereteiket", mivel tudják bizonyítani annak meglétét és törvényeit? Miért kijelentő módban hirdetik annak meglétét? Miért ítélkeznek? Ugyanis a kijelentő mód megmásíthatatlan véleményt tükröz. 

Tehát ha valaki elégedetlen a sorsával, akkor csak azt kapja, amit megérdemel? Ugyan!

Ki merészeli, s milyen alapon ezt mondani, hirdetni? Nem lát bele az életembe...

A karma szerint az elmúlt életem befejezetlen dolgai, büntetése is MOST  jelentkezik, ebben az életemben. Aha. Én meg olyanért bűnhődöm, amire nem is emlékszem? Na, persze. És nekem ebben kellene hinnem. (?)