A mi konyhánk mondata

az unokabátyja kabátja, tőle kapta, az bánja
ha az undok unokának rokonok közt lelke kánya
mert csak ledobja a rekaméra
oye como va és la camisa negra

mamával palacsintázom
"elzárod a rádiót? nem kérek rá diót
na, így hallanak a zenészek
a falnak játszanak , lefelé beszélnek

semmi, semmi szemkontaktus
szemhéjtussal savinogn-t nyitok
"megeszed ezt a mignon-t?" titok!

"és azt a széket?"

...esszéket tudnék írni a lábosokról az éjjeli szekrényen...

szalvétába söpört morzsáimról, szerényen
megkent kiflivégekről , a liftben
eszem meg és a földszinten
koccintok magammal

lelkifröccsel - néhány adaggal
mindig többet - szalonspiccem - viszem magammal
de engem azért dobott le véresőben a gólya
hogy holnapra felszívja a nagyanyám lecsója

"nem kérek edit néni" - a mi konyhánk mondata
visszhangzik benne hosszan
de a mindenkori zserbó, aranygaluska és a bableves azért
mindig lecsusszan valahogy
dörmögve de legyűrjük, a vita végére elfogy

csak én hízok, de azon a vékony résen mindig beférek hozzád
jénaiban hozzák - már megint rántott leves
apával hevesen lapátoljuk
aggódós a mama- a partedlit alátoljuk

mert királydráma ha abroszra löttyen a nedű
petrezselymes krumpliból villával hegedűt
formálok - nem szeretem -"kis művészpalánta!"
máris érkezik a saláta

apának a sopszka mint gipszkarton a gyomorba
de pörkölt mellé dukál - sose jegyzik hogy bal kéz villa, jobb kéz kanál és talán én is szedek mindenkinek , illik ez ilyen korba
kézzel lábbal elfogyasztjuk - gyurcsányozva , orbánozva