Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
pár/a/dal
kapocsi.ancsa• 2016. december 31. 08:35
A konyhában ott a jég lehelete
virágot rajzol a páragőz,
kezek nyomán majd szöveg feslik
mint télszirom-levél majd kihajthat - hit.
Tán, talán, esetleg, a nem tudom-ok,
frissülő hangáin általfutok,
bőkezű ajándék, bennük a dallam rég,
forralom szólamom, borzalom.
Bor, bíbor és teahevek,
intenek vissza a leheletek,
mámorban úszó bártekintetek,
lehajtott fejjel tartott pohárnevek.
Liliom s Tamás - mi lenne más?
Ákos és Dóra még ki tudja - száz,
áznak a föld mentén déridő szent mentén,
talpuk alatt, ahogy olvad a hó... mi lenne jó.
tán a szó nélkül szó
kapocsi.ancsa2017. január 5. 17:02
Köszönöm :)
Ametist2016. december 31. 11:19
Nagyon tetszett a versed különös, sejtelmes hangulata :) BUÉK, Ancsa!
Rozella2016. december 31. 10:33
Révedező, finom, légies... csendet sugárzó.. Rajta a kéz- és védjegyed! :)
skary2016. december 31. 08:39
persze ha nem más tamás :)