Napfény-álm ok
ködvirága
ajkunkra rajzolja
a csendet.
2011.
Langymeleg hiányosságok hirdetik végleteink:
elérhetőek, a végtelent meg nem találjuk,
csak a képzelet szabta vágyunk fűti fel a világot,
s hogy a Minden másképp lesz Majd szava, mindig
belecsúszik a tenyerünkbe, mi meg csak tartva, szeretve,
nézzük kicsinykis napfelkeltéinket,
ahogy kezeink közül felkelnek a fények: apróságok vagyunk mind,
kézbe vett ébredései valamelyik jövőnek
______________
halál dobog, sikolt a csend
vádat dob az ártatlanra az ártalom
halál dobog az életre
Irgalom.
csupasz mellkassom szívébe
tőr hegyek
segítsetek
segítsetek
2015.03.30.
Szerkesztő: kapocsi.ancsa
Figyelők: 18
kapocsi.ancsa• 2020. december 29. 08:25 • olvasva: 172
Sosem vagyok távol tőled.
Látod? Mindig érkezem.
Várj meg néha, és ha vársz majd,
hazaérek, érezem.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
kapocsi.ancsa2020. december 31. 08:30
Köszönöm itt jártatok :)
skary2020. december 30. 04:41
várj reám s én nemgyüvök :)
miriam2020. december 30. 01:00
Nagyon szép, szelíd kis sorok!
TothGigi2020. december 29. 20:55
Nagyon Szép! :)
Pera762020. december 29. 10:04
❤