Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
kétezerkilences tizenhét
kapocsi.ancsa• 2017. november 30. 06:44
Elharapott ordításaink
ragadtak fogaink közé szúrni,
s hogy szilánkos mosolyunk
nem kétség, ég, át fog alakulni.
Miként két stég közé szorult folyó
sietünk köreink vége felé,
bár már szunnyadna az a nyár,
az az ősz, mikor hegyeink zápora
így megszalasztott.
Mily jó lenne megint halkan csörgedezni,
apró kavicsok közt boldogan, tudatlan.
Talán csak a hidakra felnézni néha,
és a lépések zaját megállítani magam
Kellene...
Nézd csak, szitakötő száll a tegnapban,
s valami hang, egy esti séta tán
morajlik a gondolatokban
s elillan...
https://www.youtube.com/watch?v=qmh67TA9yyA
https://www.youtube.com/watch?v=Jqps9ZdMxs0
Mikijozsa2018. március 21. 07:10
izgalmas gondlatokat szül bennem a versed, remek, gratulálok
fernst692018. március 20. 23:17
"Mily jó lenne halkan csörgedezni...."
skary2017. november 30. 07:18
@kapocsi.ancsa: aha..tömködöm :)
kapocsi.ancsa2017. november 30. 06:57
dömdödöm?
:)
skary2017. november 30. 06:52
eeeeeeeee mindön