Képzelet blogja

Tiéd -e a tested,benne rejtett lelked,
kínok kínja tied,ha ezt elhitted.

Nem tiéd az otthon: nem tied a láz
Nem tiéd az élet: nem tiéd a vágy.

Vadálatként tűröd: csapdát csuktak rád
nem látja meg szemed:ki nyitná a zárt.

Az tied-mi volt ,mit szíved mélye hord
mit feledni képtelen érzésed meztelen.

Egy arc a múltból mint kép a kútból.
Mélyről jött lentről-lelked rejtekéből.

Örült táncot jár a szél -tépett fénye elkisér
árnyékod is foltokban: szakadozik holtodban.

Híd vezet a semmibe-szakadék hív: lépj bele
Kiégett szemeid vakok: kitárt karjaid szabadok.

Tiéd a száguldás örök vég pillanata
sóhajod fájdalma-akaratod hatalma.

________________________

Nem a tied

Sötét üveget tart elém az élet,
falon keresztül tekintem képed.
Víz alól hallgatom lépted,
partomnál éled életed.
Kő simul kezedbe,hideg
megkövült szívem tied.
Messze hajítod ,hangtalan csobban,
bennem megpihen,testemben koppan.
Indulnék Feléd:húználak magamhoz,
elnyelt a tavam, többé nem keresem.
Tó mélyén rejtve:benne a köved,
többé a titka már nem a tied.
Eldobom kövem s tovább lépek

Üresem belül-ki érti meg?!

Égi hintó fekete: éjben utazik csendje
nyílik egy kép neked :ez a Te életed.

Túl sok és semmi- káosz a köbön
kérnék de állok ,rohannék :várok.

Megfagyott szavak pengeként vágnak
tépik fel szívem- megengedem.

Roppant súly igáz,földre dönt -aláz.
Magány gyilkolja szirén énekét

Csalfa kóbor kém meglesi a reményt
sors újával csettint, rád zárul megint.

Csontkezű kocsisa hajtja sötét lovát
síri hanggal űzi égi paripáját.

Cél nélküli útja végtelenbe nyúl
nem szállhatsz ki: sorsod már az Úr.

Szelet kergetett  a kis tündér,

de az mindig elszelelt.

Ajkán kaján mosoly járt táncot ,

Kis Tüdérem ne remélj!

Elvittem az utolsót is ,

nem kapod vissza juszt sem.

Bárhogy kergetsz nem érsz utól,

Hiába már minden.

Sirva ült egy köre szegény ,

megtépett szárnya törött.

Nem fog el már semmit  érti,

A hálóját cafatokra tépi.

Fejét fogja sír és zokog,

teste remegő átok.

Szabadulna menne innen,

de már erő nincsen.

Szétszorta a szél a kincsét,

feladta a csatát!Nincs mért....

Mindenhol ott vagyok, s nem vagyok sehol.

Mindent érintek , de semmit nem ölelek.

Futhatsz utánam,nem érsz utol,

hisz ott vagyok benned!S Mindenhol.

Ha levegőt veszel belélegzel ,

Hozzád bújok de nem érhetsz el.

Arcodon érzed hűvös harmatom.

Tenyerembe simítanád önmagad.

Fagyos hajnalon hajadba dermedek.

Meleg szobádban felengedek.

Könnycseppként csordulok végig arcodon,

Egy hűvös csókként simulok ajkadon.

Meleg kezeddel törlöd le utolsó cseppem.

S én eltűnök majd szépen,csendben!

Tündérek kisérnek hosszú utamon,

Fátyol táncot járnak szabadon.

Elfoszlok egy hajnali fénnyel,tűnő reménnyel.

Eltűnök egy kóbor,hűvös reggeli szellővel.

Néhány kósza felhő ,még rólam mesél.

Elment a Köd asszonya!Súgja a Szél.

Nem vagyok! Tán nem is voltam!

Csak egy múló felhő:Ködkép.

Mindenhol  ott voltam!Most nem vagyok sehol!

De egyszer  újra itt leszek , s mindent átölelek!

Érezted már a napfény ízét?

Szádban elolvadni melegét?

Érezted már ahogy éltet..

ahogy a tested tőlle éled?

Érezted már miként átölel,

arcon csókól,vággyal tölt el!

Hallgass zenét,szöveg nélkül..

hunyd  be szemed végül.

Utazz közben bárhol is,

kerékpáron , máshol is,

akárhol is .nem tudom,

de ha érzed:jó nagyon.

Lehunyt szemeden átsüt a fény..

Hajad közben borzolja a szél .

Látod? Piros tűze hogy ég?

Érzed a fényt?A napfény izét..

Ahogy a szádban lágyan olvad szét..

 ................................

Tekertem a biciglit s közben behunytam szemem ..már nem egyszer:-)

Ez is csak egy érzés..