Érintetlen

kapocsi.ancsa•  2019. november 19. 07:52

Hosszú ez az ősz,

kezemben elidőz

megnézem és felveszem,

színes szívét elviszem.

 

Hozzád, hozzá, bárhová

kezek közé, Hold alá,

ajtón, üvegén, páráján,

reggel fényfakadásán.

 

Megpihen, életre kel,

kell mint ami nem jön el,

mint amiről az hiszi,

másé s el nem érheti.

 

Felveszem, melléd teszem,

lépésed elé csenem,

bebújik szavad alá,

nincs aki nem hallaná.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2019. november 21. 05:41

Nagyon szép vers.
Gratulálok.

kapocsi.ancsa2019. november 20. 09:27

@csillogo: @Pera76:
Puszi nektek és ölelés :)

kapocsi.ancsa2019. november 20. 09:27

Köszönöm szépen, hogy olvastátok
@Törölt tag: @R3ventlov: @Mikijozsa: @skary:
:)
Mosolynapot

kapocsi.ancsa2019. november 20. 09:26

@Rozella:
:) Ez jó
Köszönöm
szép napot neked

Törölt tag2019. november 20. 03:33

Törölt hozzászólás.

csillogo2019. november 19. 19:21

Jól cselezel a szavakkal, szerintem hidd hogy elérhet .)
Ancsám, puszik.

Pera762019. november 19. 14:17

Rozella2019. november 19. 11:23

a tél majd megérinti
küszöbén átviszi
ágyában altatja
fehérrel takarja
szép színes menyasszony
érintetlen maradjon :)

R3ventlov2019. november 19. 10:54

Nagyon szép! :)

Mikijozsa2019. november 19. 10:47

csodajó költő látásod van:

"ajtón, üvegén, páráján,
reggel fényfakadásán."

gratula

skary2019. november 19. 10:05

hosszú meg persze rövid is
ezt írta elő a nemezis :)