Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A megfoghatatlan
kapocsi.ancsa• 2008. december 29. 20:13
Én vagyok a fényben a meleg,
ami a szél szárnyán ott lebeg.
Vagyok a szélben a levegő
mi az égen felhőt kergető.
Vagyok a földben rekedt
rögök közt levegő-bent.
Vagyok a fűben a zöld
mely eső utáni illatot költ.
Az árnyékban a vaksötét
mely feketén is csak ég.
A fejedben a gondolat
ami a lelkedben kutat.
A fagyos vízben buborék
bent a jégben hidegség.
De ott vagyok a tűzben
a vörösen izzó szívedben.
A hóba fagyott lábnyomod,
mi meg marad ha ott hagyod.
A tükrödben a tekintet
mely élettel telít meg.
S a lerajzolt pillanat
mi lelkedből hangulat
S vagyok háztetőn ott ülő
mélybe vonzó vak erő.
narnia2008. december 29. 20:55
:) Irígyellek Zsu!
Nekem szokta felolvasni ..........Brrrrrrrrráááááááááá
kapocsi.zsu2008. december 29. 20:53
Szia tesóka! :D
Ez a vers most már a kedvencem lesz jót kacarásztam rajra.... mármint amikor felolvastad nekem sokat bakiztál csak így tovább...
nah puxxx x 1000...
Hugod....
pepo2008. december 29. 20:30
Mis is vagyok már nem tudom..magamba roskadó sötétség,hideg szélben finom pór,mi sarokba szorulva csak zokog zavarog..hm,nem tudom már mi a jobb por vagy szél, mi már semmit sem ér...
narnia2008. december 29. 20:16
Gyönyörűen szomorú..... :((