Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"Hópihe"
kapocsi.ancsa• 2014. november 8. 20:23
Mint csintalan csend, ki hallgatni képtelen,
csorba csésze kacagás,
romlatlan remeteszokás,
hogy fel nem csillan az út - hibás.
Csöpög a hó, még fagyatlan csillagok,
esőként vállamon, pihenni jártatok,
s hogy átázott lelkemen fénytelen románc,
ez az: Kristálytalan megalkuvás.
Elfogadni, hogy most még ősz eseng,
javulok majd, csak várd, még! - Mereng,
kabátomon a köd, dermedni készülő:
Esőcsepp? Felhő? Vagy épp csak Ő?
Ez csintalan csendnyi indulat,
hol néhol a hang már felszakad.
Dalolni készül: Hol hirtelen,
élni akar, mi élettelen.
http://www.youtube.com/watch?v=MI_-GnV65Sg
kapocsi.ancsa2014. november 10. 19:57
Köszönöm...
Ametist2014. november 9. 12:09
Dalol versed, szép napot, Ancsa :)
Törölt tag2014. november 9. 10:50
Törölt hozzászólás.
skary2014. november 9. 05:33
:)
Törölt tag2014. november 8. 23:14
Törölt hozzászólás.
BakosErika2014. november 8. 21:02
Elfogadni, hogy most még ősz eseng,
javulok majd, csak várd, még! - Mereng,
kabátomon a köd, dermedni készülő:
Esőcsepp? Felhő? Vagy épp csak Ő?....
Lélekcseppek....
Szép, megérintő.