Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
bölcsesség nélküli
gyermek• 2014. április 5. 15:11
Kicsi a világ magamat belátni.
A szív az mindig ülve marad állni.
Mint egy egyszerű tor, lassítva, visszajátszva
ráöntöm az arcom az Isten abroszára.
Eltelik most ez, és eltelni fog más is.
Egy sikolyt fényeztem minden fogmosásig.
és betanultam, hogy majd miként szólíthassam
ha kezet fog velem az egyedülmaradtam.
Törölt tag2014. április 9. 03:31
Törölt hozzászólás.
zotya682014. április 5. 21:44
jókat írsz!
Pera762014. április 5. 19:42
"ráöntöm az arcom Isten abroszára."
Egy névelőt kivennék...
Elejétől végéig jó vers. Főoldalra is feltehetnéd. :)
Molnar-Jolan2014. április 5. 18:04
"...lassítva, visszajátszva
ráöntöm az arcom az Isten abroszára."
Gabi, tudsz!
"Eltelik most ez, és eltelni fog más is.
Egy sikolyt fényeztem minden fogmosásig." Ez is de jó!
Schmidt_Aladar2014. április 5. 17:10
Remek!
jagosistvan2014. április 5. 16:29
Zsír :)
BakosErika2014. április 5. 16:15
Kicsi a világ magamat belátni.
A szív az mindig ülve marad állni...
Nyomot hagynak bennem a verseid.
Nagy gratula.
petruchio2014. április 5. 16:11
ne fogjon veled soha kezet az "egyedülmaradtam"....társ nélkül pokol az élet......:(
gyermek2014. április 5. 15:48
kössz :)
skary2014. április 5. 15:13
klassz