Az Emlékhez

Agyam hús, elűzött víz

idegkosárba zárt Genezis,

benne titkot titkok ültetnek

s kettéshasadt rügyei tünnek

pasztellárnyán két szemüregnek

...a látott mosolyok, a képzelt mosolyok

milyen édesül hullámlottak régen!

Most állkapcsokra torzúlt harangok

mind!

elhagytak ködfoltos emlékezésben...

Emlékek-áldottak és átkozottak egyszerre-

elhagynak megtaláltan, visszajönnek elveszve,

s csak nevetik a feledést az örök szív felett

a vérmorzsákká lett végtelen számjegyek.