Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tavaszi pezsgés
stapi• 2020. május 16. 08:03 • olvasva: 134
Tavaszi pezsgés
Gólya után fecskesereg,
Rami, Anka nem kesereg.
Arcuk derül, lábuk szalad,
kergetik a "cse'bogarat".
Füves utcán csendül hangjuk,
felnőtt füllel csak azt halljuk:
Ott repül a cserebogár,
jaj, de ügyes, de csapodár!
Friss szellőben lobog hajuk,
hál' Istennek kutyabajuk!
Megtöltenek két üveget,
nem keltenek rémületet...
A baromfi, uccu, bizony,
bekapkodja, nagyon finom!
Az udvaron tülekedve
mindegyiknek jó a kedve.
Amint nézem, megifjulok,
fájt felejtve elindulok...
Nana, öreg, ott az árok!
Még a végén fejre állok...
De a vérem, mint a jó bor,
tüzel bennem még utószor!
Iramodok, lépek hármat...
De talán ez mégis várhat,
nehogy legyen „késő bánat“!
2020. május 15.
stapi2020. május 16. 19:18
@magdus: Kedves Magdus, köszi, hogy eljöttél! Örülök, ha megmozgattam az emlékeidet. :)
magdus2020. május 16. 17:35
Szegény cserebogarakat gyerekként mi is kicsaltuk a lyukakból. Igaz nem szedtük össze, nem is bántottuk. Erős, kapaszkodó lábaiktól féltem. A bogarakkal soha nem lettem jó viszonyban. A madarakkal viszont igen, a mai napig.
Jó volt olvasni a versedet, felidéztél bennem sok emléket. Azért ne nagyon ugrálj! :)
stapi2020. május 16. 12:26
@Mikijozsa: Igen, a madarak csodálatába belefeledkezve időnként elbambul az ember. :)
Köszönöm, hogy olvastad!
Mikijozsa2020. május 16. 11:18
állt az ember a megállóban és nézte a gólyákat, elment a busz az orra előtt annyira nem belemerült a gólyabámulásban .) késő bánat elment a busz gratula a vershez