Tavaszi pezsgés

stapi•  2020. május 16. 08:03  •  olvasva: 140

Tavaszi pezsgés

 

Gólya után fecskesereg,

Rami, Anka nem kesereg.

Arcuk derül, lábuk szalad,

kergetik a "cse'bogarat".

 

Füves utcán csendül hangjuk,

felnőtt füllel csak azt halljuk:

Ott repül a cserebogár,

jaj, de ügyes, de csapodár!

 

Friss szellőben lobog hajuk,

hál' Istennek kutyabajuk!

Megtöltenek két üveget,

nem keltenek rémületet...

 

A baromfi, uccu, bizony,

bekapkodja, nagyon finom!

Az udvaron tülekedve

mindegyiknek jó a kedve.

 

Amint nézem, megifjulok,

fájt felejtve elindulok...

Nana, öreg, ott az árok!

Még a végén fejre állok...

 

De a vérem, mint a jó bor,

tüzel bennem még utószor!

Iramodok, lépek hármat...

 

De talán ez mégis várhat,

nehogy legyen „késő bánat“!

 

2020. május 15.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2020. május 16. 19:18

@magdus: Kedves Magdus, köszi, hogy eljöttél! Örülök, ha megmozgattam az emlékeidet. :)

magdus2020. május 16. 17:35

Szegény cserebogarakat gyerekként mi is kicsaltuk a lyukakból. Igaz nem szedtük össze, nem is bántottuk. Erős, kapaszkodó lábaiktól féltem. A bogarakkal soha nem lettem jó viszonyban. A madarakkal viszont igen, a mai napig.
Jó volt olvasni a versedet, felidéztél bennem sok emléket. Azért ne nagyon ugrálj! :)

stapi2020. május 16. 12:26

@Mikijozsa: Igen, a madarak csodálatába belefeledkezve időnként elbambul az ember. :)

Köszönöm, hogy olvastad!

Mikijozsa2020. május 16. 11:18

állt az ember a megállóban és nézte a gólyákat, elment a busz az orra előtt annyira nem belemerült a gólyabámulásban .) késő bánat elment a busz gratula a vershez