A túlélő szarvasbogár

A túlélő szarvasbogár

 

 

              Volt egyszer egy erdő, benne sokféle állattal, bogarakkal, lepkékkel, meg még ki tudja, mennyi csodával. Mert bizony az élet maga is egy nagy csoda.

 

Történt egyszer, hogy a pagony gazdája elrendelte, hogy ki kell takarítani minden „szemetet“ a rengetegből. Így aztán hozzákezdtek a munkások, és kaszáltak, csákányoztak, fűrészeltek, meg sok más szerszámot használva kihordtak a fák közül füvet, bokrot, meg kiszáradt, kidőlt, korhadásnak indult fát.

 

Hát bizony ezt nem tették jól, mint az később kiderült, mert az ilyen korhadó fákból élnek, étkeznek a szarvasbogarak. Amint elfogyott az életterük, hamarosan elpusztultak. Csak egy valahogyan ott felejtett kis korhadó tuskóban menekült meg egy család. Sajnos az a kis tuskó kevésnek bizonyult az egész családnak, hát azok is elpusztultak. Csak egy kicsi, de ügyes és bátor bogárka menekült meg, mert ő már korábban elindult világot látni, hátha találna egy másik tuskót, ahol élhetnének.

 

Amint ment, mendegélt, észrevette őt egy erdész, aki már tudta, hogy mivel jár egy ilyen erdőtakarítás, és felvette őt a földről, ahová leszállt pihenni. Betette egy dobozba és magával vitte. Szegény szarvasbogár azt hitte, itt a vég, megette őt egy óriás valami, de aztán megint fény jelent meg a dobozban, és az erdész letette őt egy korhadt fára, és elkezdett beszélni hozzá.

 

              – Na, kis bogárka, itt eléldegélhetsz. Még társakat is találsz, mert ezt az erdőt nem olyan módon kezeljük, mint ahonnan te jöttél. Itt minden megvan, ami az élethez kell. Az a másik meg hamarosan megbetegszik, aztán vághatják ki az összes fát. Butaságot csináltak, hogy kitakarították.

 

              A kis feketeség meg örömében úgy elröppent, hogy csakúgy zúgott, amerre ment. Talán még most is repül, ha közben le nem szállt egy másik szarvasbogárral házasságot kötni.

 

 

2018. szeptember 22.