gota

Ó azok a boldog hetvenes évek!

Trapper a farmer,

de ha igényed van márkásra,

hajnaltól sorba' állhatsz érte

A Váci utcába'

Szaszon a vágás. Egyen a frizura.

Orosz a köpködős szemfesték.

Amo a szappan, és Bac dezodort, 

Fabulunt használni kötelesség.

Harminc centis a szoknya és loknis.

Jól megy hozzá az Alföldi papucs,

vagy egy sikkes lópata.

Magas talpakon illeg-billeg:

minden nő kész akrobata.

Szūtyõ, táska, mindegy csak nagy legyen.

A nadrág szára: trapéz vagy párhuzam,

és a földön húzod boldogan.

Nyáron a harisnya-csizma is trendi,

Nagylyukú neccel az igazi.

Minden színes és virágos.

Hippi hapy.

Ó azok a boldog hetvenes évek... 

ép egy mai divatlapot nézek.

Szerintem a tervező eltévedt.

Nincs új a nap alatt!

Csak mi lettünk vének.

Vidám csuri csipog a csöpögő ereszen.

1.) A Májusomat Akarom!

Kedvesem, ha érdekel, elmesélem most,
hogyan lett az év tizenegy hónapos.

Történt az úgy, hogy Piroska
kosárkáját a hóna alá kapta,
kicsípte magát a szentem,
s cetlit hagyott a hűtőn:
"A nagymamihoz mentem."

Felkereste az első plázát,
teletömte a kosárkáját.
Vett bele bort, meg lencsét,
tudta, hogy az hoz szerencsét.

Régóta már társra vágyott.
Ezért hol horgászott, hol vadászott.
Be is lépett minden társaságba,
hátha majd ott megtalálja.

Éppen ezen álmodozott sűrű erdőn átvágva,
és azon, hogy ne legyen megint újra átvágva.
Mikor megbotlott, és felborult, de rendesen,
és ott siránkozott a földön csendesen.

Mert kiborult a bor, meg a lencse,
"...szameg,
megint oda a szerencse!"

Fa odvából ordas farkas leselked,
azt gondolja: jó alkalom,
felsegítem, hazaviszem, jól megfalom!

Oda is megy sebtiben,
Grál-lovagként mancsot nyújt,
ekkor dőlt össze a múlt.

A Kispiros ránézett,szavaival igézett:
"- Ahogy nézem jó szőrös vagy,
és a farkad is elég nagy.
Kiborult a bor, a lencse,
mégiscsak lesz itt szerencse!"

Farkas-barkas hazavitte izibe,
nem is volt baj pár hónapig semmi se'.
Júniusban kezdődött e történet,
de mikor az ordas farkas ráébredt,
hogy a barlang többé már nem magányos,
sőt, a bolhán is osztozkodni kell már most.
Így szólott ő:
"-  Inkább magam vakarom,
a májusomat akarom! "

Piroska meg ártatlanul ránézett
és azt mondta :
" - Drágám! Úgy szól ez a történet,
eltörölték a májust már tegnaptól,
nem áll az év, csak tizenegy hónapból!"

***

Numer(o)a 2.

Psszt, csak hallgass!
Azt hiszem gáz van.
Megettem a farkast.

Az úgy történt
- T. Bíróság kérem -,
hogy mint a mesében,
az erdőben sétálgattam,
kosárkámmal tánclépésben,
dudorászva szépen.

Eltévedtem, mer`a farkas,
- az a gonosz, lompos -, 
átette az ösvényt,
és ha ismernék a fösvényt,
tudnák jól,
nála minden arról szól,
hogy a görbe háta,
lassan fogatlan szája,
nyammogva a prédát várja.

Ha besétálsz, és vagy oly' dőre,
hogy bedőlsz a csőbe,
szépen, lassan, kéjjel,
Troparinnal elfogyaszt ebédre.

És T. Bíróság!
Akkor az úgy történt,
hogy éppen kergettem egy lepkét,
ami kék volt,
- vagy madár?
Ugyan ki tudja már.
Akkor elém toppant,
és én úgy megijedtem,
hogy hamm,
ijedtemben hirtelen lenyeltem.

T. Bíróság!
Felmentést nékem!
Nem bűn, jótett volt ez kérem,
hogy a mesékből a vén ordast
likvidáltam szépen.
***

Tényleg szűk a pruszlik,
s melltartó kell alá ha nagy a sár,
s a bokorugró kis piros szoknya
- évek óta a ládafiában -,
egy alapos Norbi-féle diétára vár.

A Piroska-szerelésből egyedül
már csak a csizmácska, ami jó.
Milyen szerencse, hogy akkor régen
"- úgy is belenősz fiam -"
öt számmal nagyobbat vett nagyanyó.

Így, most szépen belefér a bütykös lába,
és az erdőt járva, az a szórakozása,
hogy egy fa mögül az ordast lesi,
s ha elkapja,
a vegetáriánusságról tart előadást neki.
Majd a végén - nevelő célzattal - laposra veri.