gota
HumorFet-ren-gek a jégen!
És fetrengek a jégen!
Nem úgy van mint régen,
mikor a befagyott páncélt arra kértem:
húzzon bársonyhideg felületet,
tükröt terítsen,
hogy suhanhassak a tó felett.
Más történt.
Fet-ren-gek a jégen!
Rögtön ahogy ráléptem, elhasaltam,
és a korcsolya az egekbe vágva
önálló életet él, kalimpálva.
Hát áll a bál.
Mint Homo-sapiens
az evolúció során,
ki járni tanul, miután feláll.
Fetrengek a jégen!
Gondoltam én, úgy lesz ez mint régen.
Jövök és a szikrázó napsütésben,
a lábamon korcsolyával uralom a tavat,
de közben megköszönöm szépen,
hogy nyáron, mikor erre jártam,
hullámaiban enyhülést találtam.
Most fetrengek a jégen!
Már nem is akarok felállni,
jólesik innen csodálni,
mi folyik a tükör alatt.
Nicsak, egy vízipók
csinál éppen a lábából vonót!
Ott meg egy csibor szalad.
Ki gondolta volna,
hogy ilyen élet van a jég alatt.
Ahogy ott hasalok, felém egy hattyú totyog.
Közelebb jön, megnéz magának,
s látom rajta, azon elmélkedik:
- hogy vajon ki lehet ez az állat?
Közben aggódnak a parton:
- baj van?
- á, semmi, kiáltom,
s a fittet mímelve,
önérzetem romjaiba kapaszkodva
tápászkodom.
Csak az ég tudja ez milyen dolog,
fordított irányban indulok.
Kiderül, hátrafelé koszorúzni
még remekül tudok.
P.s.:
Mindig sejtettem, hogy fordítva vagyok bekötve 🤣
Dúsképű lovag
Egy dúsképű lovag,- ki nem La Mancha, s mivel nem sebezhetetlen a sarka,nem is az Achilles nevet kapta,és már amúgy is Dö Bélla volt -,a szomszéd várba elindult.Momentán náluk akasztás miatt bizonytalan ideig zárva volt a bolt,mert a szatócs,:az említett eseménynumber one-jaként holt.
Szüksége lett volna : erre, arra,mert az ő Duldidinárja- aki mellesleg, már húsz éve a jegyese,de még nem esett rajta folt.Igaz, a kedves papaerényöv- és páncél-pucerájos volt -.Folyton nyaggatja,hogy vegyen már másik sisakot,mert amit hord,az nem trendi, kopott.Páncélból is kéne másik- ezt még a lovagi vizsgára kapta -és már úgy kinőtte, hogy télen a veséje fázik, és alul belőle,mindene kilátszik.
Ekképp bandukolt Dö Bélla,kackiásan jó lován,minek negyedik lába mű volt,mert azt gazdájaelvesztette kártyacsatán.
Felette pacsirta énekelt volna,ha a hátán nem egy sassal röpül,de mivel nem szól a nóta,Dö Bélla a paripa hátán komoran ül.
Meleg van, és zötyög a ló is,oly messze még a másik vár,de hirtelen gondolatiból kizökken,mert az út szélénegy lóstoppos leányka áll.
Behúzza hát a kötőféket,és maga elé felveszi,miközben hálát rebeg érte,hogy régi páncélja,csak addig ér neki.
"...mert a nő is csak egyszer él"
Kis délutáni agymenés, mit annak elkövetője a mulandóság rózsaszín felhőjére gyártott.
****
Mikor húsz vagy,
és megkíván egy negyvenéves "vén trotty",
felháborodsz, és kikéred magadnak.
Aztán - úgy negyven körül -
hálát adsz minden napnak,
ha egy húszas fiúcska ostromol,
és kegyes, de kézzelfogható
hazugságokkal szórakoztat.
Az ötven - na, az fordulópont.
Nappal még büszke, stramm kis nő vagy,
és próbálod elhessegetni
azt az apró reggeli gondot,
hogy a tükröd gúnyosan rád mosolygott,
és a motyódban egyre több a mékap'.
Választék nuku.
Vagy pedofil vagy, vagy gerontológus.
Mert a veled egykorú összes mókus
vagy pedofil,
vagy rajta gazdagszik az urológus.