fecske22 blogja

Remény

Rügyet bont egy érzés itt bennem legbelül,
mint apró rózsabimbó fejlődik észrevétlenül.
/lelkem éled?...mily különös.../
Furcsán ismerős érzés ez,
rég eltemetett, egészen mélyre.
Valami itt bennem bizsereg?
Már hinni sem merek...
Egy lepkeszárny-könnyű érintés.

A hatás: remegnek sejtjeim belé.

Szerelmünk itt jár?
...

Pillanatnyi érzés csupán
egy sóhajnyi látomás:
karod ölel újra át.
Szerelmünk itt jár.

Szerelmünk itt időz?
...

Csókod ízét érzi szám,
kósza ábránd semmi más,
amit a valóság legyőz.
Szerelmünk itt időz.


Szerelmünk itt kísért?
...

Lázas álomkép szerteszáll
s meggyötör a sóvár vágy,
a nappal magányt ígér.
Szerelmünk itt kísért.

A szívembe van írva
a húsomba marva a jel
hidd csak el...
csak te vagy, aki kell!

....

Kérem az Istent vigyázzon rád
utolsó gondolatom, imámba foglalom
szerelmem a nevedet...

Kérem az angyalokat vigyázzanak rád
egyetlen vágyam már, ez csupán akaratom
boldog légy nélkülem odafenn...

....

Hiába kérném, hiába is szeretném
nem jössz vissza már, nem ölelsz át
néma a telefon, üres a lét
hiányodtól szenvedek én...

....

Egyszerű a kérdés, mégsem tudom a választ
a szavak égetik a számat, mégsem mondhatom
ez már a sorsom, egyedül élni míg lehet
erősnek kell lennem nélküled, küzdeni...
Az emlékek gúsba kötik lelkemet
ordít a némaság fájó perceket, nem szenvedek
erőt ad a gondolat, te figyelsz rám, így muszáj
feladnom nem lehet, nem akarnád, miattad
kell megtennem és új utakra lépnem...

....

Harcra fel, új élet vár
nem könnyű, de fel kell hogy állj
gyerünk vár a halál...

Nem adhatom fel, küzdeni kell
vedd fel a fegyvert, a vértet
száz pokol vár rád...

Ez a feladatod, előre menni kell
beállni a sorba és harcolni
bármi baj is érhet...

Állj fel hát és szedd össze magad
meg kell tenned vár a világ
bármennyire is fáj...

Küzdeni kell, muszáj!

Édesanyám gyakran mondogatta
még emlékszem azokra a szavakra:
"Drága lányom jól jegyezd meg
a karácsonynál nincs szebb ünnep!"
Ártatlan gyermekfejjel el is hittem
és vártam is napját minden évben.
Összeült a család apraja-nagyja
nem gondoltunk akkor semmi rosszra.
Béke telepedett a kicsiny házra,
szeretettel néztünk egymásra.
Örültünk, hogy együtt lehettünk
és emlékeztünk...kik nem lehetnek velünk.
Nagyokat nevettünk és játszottunk
még éjfélkor sem fáradtunk.
Akkoriban én is úgy láttam,
igaza volt az én drága anyámnak.

A minap azonbam azt hallottam:
"Fejenként egy tízezrest szántam."
Vajon ettől lesz a legszebb,
a legnemesebb ez az ünnep?
"Minél drágább, csillogóbb
csak a legújabb...az volna jó!"
Hová lett az ünnep igazi éke?
Eltünt a meghittség tündérfénye...
kihunyt a csillag, feledve a bölcsek,
az Úr Jézus sírna, ha látna minket...

Hiába már minden, a tűz lángol
pusztasággá változtatja a világot.
Felperzsel mindent, amit ér felfal, eléget...

S egy tavaszi lágy fuvallat nyomán
életre kél egy gyönyörű virág,
bár szirmait a vörös tűz nyaldossa,
magát a perszelő lángnak megadja
mégis akaratos szépségével legyőzi
kioltja és lecsendesíti
                              pusztító tüzét...